olaszissimo

A fehér, hideg, havas Helsinki kiállítási intézményeit végigjárva a Sinebrychoff Művészeti Múzeumban egy kevésbé ismert kortárs olasz művész Itáliába és Caravaggio drámai szenvedélyességéhez vezet vissza. Az Andrea Angione Terribilis est locus iste című kiállításának helyet adó múzeum egy hatalmas park közepén 1842-ben épült egykori magánpalota. Építtetője az orosz iparmágnás, Nikolaj Sinebrjuhov, a finn sörgyártás megalapítója és egy felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti gyűjtemény létrehozója volt.  A család 1921-ben a Finn Államnak ajánlja az empire stílusban berendezett palotát és annak gyűjteményét, benne a legnagyobb európai mesterek remekműveivel.

Az egyik legnagyobb kortárs olasz író, Erri de Luca volt a fővendége május 17-én az Olasz Kultúrintézet által szervezett könyvbemutatónak, amelyen A pillangó súlya (Il peso della farfalla) című könyvének kétnyelvű magyar kiadását, illetve a magyar fordítást mutatta be Gian Luca Borghese, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, Elisabetta Rolando Coendo, az ELTE olasz tanszékének lektora, valamint Herczeg Ildikó, a mű fordítója.

Évtizedekre visszanyúló hagyománya az olasz nyelvoktatással is foglalkozó magyarországi középiskoláknak, hogy évente egy alkalommal megrendezik a Festival d’italiano-t, amelyen a diákok számos területen mérik össze ismereteiket és tudásukat, valamint kulturális készségeiket. A versenyt minden évben más iskola szervezi meg és bonyolítja le, az előzetes felkészültségmérő versenyek, pályázatok (pl. próza- és versfordítás, esszéírás) eredményét is ekkor hirdetik ki, illetve a helyszínen kerül sor például a tolmácsversenyre, a vers- és prózamondásra, az élőbeszédversenyre és sok másra. Köztük a minden évben az egyik legizgalmasabb parádéra, a középiskolák színjátszó-köreinek előadásaira, illetve azok értékelésére.

A kilencvenes évek derekán kapott lábra Olaszországban egy új, később mozgalommá növekvő törekvés, amely az irodalmi mű létrehozásában fel kívánta számolni a szerzői individuumhoz kötött alkotásmód kizárólagos hagyományát. A kultúrszociológiai szempontból is megalapozott kihívást az irodalmi intézményrendszer, illetve a kiadói piac által imperatívusszá emelt én-kultusszal, a marketing-szempontok abszolutizálásával, az irodalmi termelés rendszerével és gépezetével szemben kialakítható új alkotói szabadság alternatívája jelentette: közösségi alapra helyezni magát az alkotófolyamatot, ami korábban az irodalomban szinte teljességgel ismeretlen, csak alkalmi, ötletszerű együttműködésekben felvetődő jelenség volt. Irodalmi csoportok, párosok, kvartettek alakultak, amelyek egyrészt közösen írták a – főleg szépprózai jellegű – alkotásokat, másrészt a közreműködő személyek identitását egy kollektív név mögé rejtették, illetve korlátozták a személy szerinti megjelenést, olykor az azonosíthatóságot is.

Egy kor szelleme, irodalma, művészete soha nem érthető meg csakis évszázadokon keresztül egyetemesen számon tartott csúcsműveiből és közvetlen környezetükből – azt a gazdag kulturális összefüggésrendszert, a párbeszédek és propozíciók izgalmas szövetét is érdemes szem előtt tartani, amelynek szálai, kapcsolódási pontjai és ezek közös dinamikája alkalmat adnak a capolavori létrejöttére is. Nemrégiben jelent meg Vígh Éva fordításában és gondozásában a manierista-korabarokk irodalom egy sajátságos műfaját megjelenítő Giulio Cesare Capaccio könyve Tanmesék – apológusok címmel a Lazi Könyvkiadónál. Az italianisztikai szempontból is érdemleges kiadvány a tágabb korszak kultúrájának jobb megértéséhez szükséges ikonológiai értelmezés tartományát is megnyitja, hiszen e tanmesék egészét tekintve a rövid példázatszövegekhez minden esetben egy-egy, a kor gondolkodásának fontos képi utalásait mozgató, a morális vonatkoztatást vizualizáló metszet társul.

Részlet Vígh Éva utószavából

Ciao Italia! - hirdették a plakátok Párizsban tavasztól őszig a legújabb kiállítást, amely az Orsay Múzeum nagysikerű, 2016-os Dolce vita-kiállítása után ismét Olaszországra irányította a figyelmet.

        A Ciao Italia! avagy egy évszázad olasz emigrációja és kultúrája Franciaországban először mutatta be az itáliai emigráció óriási hatását a francia társadalom gazdasági, szellemi életének szinte minden területére. A kiállítás színtere a Palais de la Porte Dorée impozáns art deco épületegyüttese, mely az 1931-es Nemzetközi Gyarmati Kiállításra készült. A Bevándorlás Nemzeti Múzeuma mai formájában 2007-ben nyílt. Történelmi, antropológiai, etnológiai, kulturális összetettségében vizsgálja - állandó és időszaki kiállítások, konferenciák, koncertek, előadóestek, színház, könyvtár, botanikus-kert, trópusi akvárium, éttermek keretében - a francia bevándorlás történetét.

A Tempevölgy folyóirat új számában napvilágot láttak az ez év júniusának végén a Római Magyar Akadémián rendezett Pirandello-konferencia magyar résztvevőinek előadásai, pontosabban az azok alapján írt tanulmányok.  Így Szkárosi Endre A színpadi tér ihlete. A futurista színház és a pirandellói fordulat című írásában a század eleji avantgárd színházi poétikák közül is a legradikálisabb futurista elképzelések érvényesülésének kérdéseit tárgyalja Pirandello legformabontóbb színpadi művében, a Sei personaggi in cerca d’autore, magyarul a Hat szereplő szerzőt keres című drámában.

Izgalmas olasz tematikájú írásokkal megjelent a Magyar Műhely negyedévi folyóirat 180. (2017/2) száma.

Bodrogai Dóra alapos elemzést ad az Olaszországban oly fontos szerepet betöltő cantautori-kultúra egyik kiemelkedő képviselője, Fabrizio De André munkásságáról, középpontba a dalnok Non al denaro non all’amore né al cielo (Nem a pénzre, nem a szerelemre, nem az égre is) című albumát állítva, és magyarra fordítva több dalt, illetve dalrészletet is.

Scheau Bernadett Michelangelo Antonioni kultuszfilmjét, a Nagyítást (Blow Up) úgy közelíti meg egy sajátos elméleti nézőpontból, hogy közben tömör összefoglalását is adja a sokat emlegetett „swinging London” életformának, valamint a mű ellen-kulturális vonatkozásainak.

A Magyar Műhely-szám további érdekes olvasmányairól és néznivalóiról más helyen esik majd szó.

 olaszissimo

Június 29-én, pénteken a 25 éves Quasimodo-költőverseny ünnepi kiadásaként Pirandello-konferenciát rendezett Balatonfüred Városa (Salvatore Quasimodo Alapítvány) és a Római Magyar Akadémia Rómában. Lorenzo Marmiroli történész, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Olasz Tanszékének munkatársa az író és az első világháború kapcsolatáról, Dávid Kinga, szintén a szegedi olasz tanszék tanára pedig ’Nem magamról beszélek’ - a tükröződés játéka Luigi és Stefano Pirandello négykezes írásában címmel tartott előadást.  Szkárosi Endre, az ELTE BTK italianisztikai doktori programjának vezetője pedig a futurista színházi elképzelések lényegéről, illetve azok Pirandellóra tett hatásáról tartott előadást a Sei personaggi in cerca d’autore kapcsán. Török Tamara, az ELTE Olasz tanszékének tanára a magyar színpadokon valaha megtartott Pirandello-bemutatók érdekességeit, valamint az azokból kirajzolódó összképet elemezte.

Nápoly hallatán sokaknak először a város jellegzetes déli fekvése és részben azzal összeköthetően a szegénység jut eszébe. Emiatt akár meglepőnek is tűnhet egy olyan luxusmárkát, mint a Dolce & Gabbana, a tradíciókat őrző, mondhatni családias várossal, sőt, annak egyik szegényebb negyedével összepárosítani. De egy kitűnő fotóssal ez is könnyű feladatnak bizonyult.