A kilencvenes évek derekán kapott lábra Olaszországban egy új, később mozgalommá növekvő törekvés, amely az irodalmi mű létrehozásában fel kívánta számolni a szerzői individuumhoz kötött alkotásmód kizárólagos hagyományát. A kultúrszociológiai szempontból is megalapozott kihívást az irodalmi intézményrendszer, illetve a kiadói piac által imperatívusszá emelt én-kultusszal, a marketing-szempontok abszolutizálásával, az irodalmi termelés rendszerével és gépezetével szemben kialakítható új alkotói szabadság alternatívája jelentette: közösségi alapra helyezni magát az alkotófolyamatot, ami korábban az irodalomban szinte teljességgel ismeretlen, csak alkalmi, ötletszerű együttműködésekben felvetődő jelenség volt. Irodalmi csoportok, párosok, kvartettek alakultak, amelyek egyrészt közösen írták a – főleg szépprózai jellegű – alkotásokat, másrészt a közreműködő személyek identitását egy kollektív név mögé rejtették, illetve korlátozták a személy szerinti megjelenést, olykor az azonosíthatóságot is.
Az úttörő szerepet a Wu Ming írócsoport vállalta, amely – kezdetben a Luther Blissett név mögött – 1999-ben megjelentette a Q című történelmi regényt, majd intenzív kritikai tevékenységükkel a kollektív írás lehetséges poétikai alapjait is megfogalmazták. Egyúttal új és új kísérleti kezdeményezéseket indítottak útnak a kollektív alkotás digitális és hálózati terében is, a virtuális dimenzióban is utat nyitva az írói együttműködés lehetséges változatainak. Ezt követően alakultak meg – már a 2000-es években - olyan csoportok, mint a Kai Zen, az XOmegaP², a SIC vagy a Lou Palanca. Érdekes azonban, hogy Itáliában ez az immár kortárs kulturális jelenség autonóm esztétikai, társadalomfilozófiai és kultúrszociológiai éthosszal rendelkező mozgalommá kezdi kinőni magát, amely – némileg, olykor tudatosan is – a hatvanas-hetvenes évek zenei és alternatív művészeti tapasztalatainak analógiáját is kínálja az irodalmi alkotás terén.
Izgalmas tanulmány olvasható minderről a Contemporanea című, „rivista di studi sulla letteratura e sulla comunicazione” (irodalmi és kommunikációs tanulmányok) folyóirat legutóbbi számának lapjain Diana Rotili tollából - Sedici anni di scrittura collettiva in Italia: cultura partecipativa e autoralitá paretcipativa (A kollektív írás tizenhat éve Olaszországban: részvételi kultúra és részvételi szerzőség) címmel. A tanulmányból tájékozódni lehet a kérdéskör egyre gazdagabb elméleti vetületeiről és szakirodalmáról is.
A Contemporanea e száma további figyelemkeltő kritikai írásokat tartalmaz többek között Pasolini németországi fogadtatásáról, immár történeti vetületben, Dario Fo színházáról a commedia dell’artéval összevetésben, vagy éppen a Mondadori kiadó egykori irodalmi főszerkesztőjének, Vittorio Sereni költőnek a kortárs költészettel kapcsolatos szerkesztői véleményeiről.
Szkárosi
