olaszissimo

OLTRE

il mondo che verrà

XVI edizione – Conversano
dal 25 settembre al 5 dicembre

Da oltre 15 anni, nel centro storico di Conversano, ha luogo il Lectorinfabula European Cultural Festival, uno degli appuntamenti più importanti nel panorama culturale giovanile per approfondire temi di attualità: politica, cultura, economia, scienza, società.

L’edizione del 2020 è sostanzialmente un percorso che si snoderà dal 25 settembre fino al 5 dicembre. Il programma del festival prevede un centinaio di eventi gratuiti e aperti a tutti, dal vivo e in diretta web: dibattiti, confronti, presentazioni di libri e interviste, mostre fotografiche e di satira, workshop e laboratori per le scuole, proiezione di film, reading e letture dal vivo, con ospiti, opinion leader, giornalisti, intellettuali provenienti da tutte le parti d’Europa.

Con più di 200 relatori, l’obiettivo del festival è quello di creare nei giovani uno spirito critico, permettendo loro di andare oltre il proprio “orticello”, aprire la mente e riflettere sul presente per superare i confini delle identità e offrire il proprio contributo al grande progetto di integrazione culturale europea. Per questo il titolo “OLTRE”: esso rappresenta il momento delle scelte, la volontà di voltare pagina, di rinnovarsi, di rigenerarsi, di innovarsi.

Il festival è organizzato dalla Fondazione “Giuseppe Di Vagno (1889-1921)” e si svolge con il patrocinio e il sostegno della Commissione europea, Rappresentanza in Italia, del Ministero per i Beni Culturali e il Turismo, della Regione Puglia, assessorato all’Industria Turistica e Culturale, dell’Università degli Studi “Aldo Moro” di Bari, e del Comune di Conversano.

Per maggiori informazioni visita il sito: www.lectorinfabula.eu

Maria Puca

Az olaszissimo blog újraindulását különösen értékes kiadvánnyal ünnepelhetjük! Olvassá/to/k a szerkesztők levelét alább.

Kedves Barátaink!

Örömmel adunk hírt az első magyar kommentár megjelenéséről. A kötet adatai:

Dante Alighieri, Komédia I. Pokol. Kommentár (szerk. Kelemen János, Nagy József közreműködésével), Budapest: ELTE Eötvös Kiadó – ELTE BTK, 2019 (ISBN 978-963-489-156-7).

  A kötet szerzői:  Berényi Márk, Draskóczy Eszter, Hoffmann Béla, Kelemen János, Mátyus Norbert, Nagy József, Tóth Tihamér. Ábrák és borító-ábra: Olbert Mariann.

  Köszönet az ELTE Eötvös Kiadó szerkesztő-csapatának: Brunner Ákos, Sándor Júlia, Durmits Ildikó, Csele Kmotrik Ildikó. Köszönjük az alábbi kutatóknak is fáradozásukat: Bárdos Judit, Csantavéri Júlia, Ertl Péter, Nádasdy Ádám.

  A kötetet Bakonyi Géza, Király Erzsébet, Sallay Géza, Takács József, Ponori Thewrewk Aurél emlékének ajánljuk.

  A jelenlegi helyzet normalizálódásával könyvbemutatókat tervezünk Magyarországon és Olaszországban: ezekről értesítéseket fogunk kiküldeni.

Információk a kötetről:

http://real.mtak.hu/107897/ 

https://m2.mtmt.hu/gui2/?mode=browse¶ms=publication;31276375

Baráti üdvözlettel,

Kelemen János, Mátyus Norbert, Nagy József

A kötet adatai

A kötet borítójának letöltése PDF-ben

A XVIII. Olasz Filmfesztiválon hazánkban is bemutatták Claudio Noce új filmjét, a Miatyánkot. Önéletrajzi ihletésű alkotásában a rendező bepillantást enged egy kisfiú életébe, aki szemtanúja volt az édesapja elleni terrortámadásnak. A téma azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a főszereplő Valerióval egyidős lehettem, amikor az itáliai ólomévek szele Magyarországon is megcsapott minket. Aldo Moro elrablásának, majd meggyilkolásának a híre gyerekkorom egyik legfelkavaróbb eseménye volt.  (A kereszténydemokrata politikus Magyarországon is járt, sőt, későbbi iskolámba, a budapesti Szent László – akkori nevén I. László – Gimnáziumba is ellátogatott.) 

Nagy várakozással ültem be a távmoziba, ahol némi csalódás ért: lemaradt a film utolsó néhány perce, a drámai végkifejlet kellős közepén „elszakadt a filmszalag”, már a filmvégi stáblista ment, mire helyreállították. Reklamációmra és a film végére vonatkozó kérdésemre a filmszínház munkatársai eddig nem reagáltak, így a főszereplő titokzatos barátságának a története végleg a homályba vész.  Mintha Rómeó és Júlia történetének éppen a végét takarná el az idő előtt diszkréten leereszkedő színházi függöny. Megpróbálom átértékelni a veszteséget: így legalább nem írok spoilert, és a lényeg talán nem is az, amit elsőre annak gondolunk.

Azt pedig, hogy a film nagyszerű, már az első néhány perc után tudni lehetett. Nem konkrét eseményeket beszél el, nem ismereteinket bővíti a korról, hanem a kor hangulatát idézi fel, elsősorban a főszereplő kisfiú által elszenvedett traumát érzékelteti nagy empátiával. Valerio gyönyörű szőke gyerek, ártatlanságot sugárzó lényével ellentétes a szituáció, amelybe az élet sodorja. Egyik nap apja kurta, furcsa telefonhívását hallgatja ki a másik szobában lévő telefonról. Másnap lövöldözésre ébred. A végeláthatatlan rémálom: ahogyan kétségbeesett anyja után rohan lefelé a lépcsőn, a római bérház felső emeletéről. Pontosan így van ez, amikor szeretteink életéért aggódunk: egyszerre nagyon sok a lépcsőfok, és nagyon hosszú az út, ami elválaszt tőlük! A földön egy véres, haldokló ember hever. Nem, nem az ő apja az, de sokáig nem mondják meg Valeriónak, hogy mi is történt imádott édesapjával, azt sem tudja, él-e, hal-e. Anyja és a rokonok jószándék vezérelte titkolózásukkal akarják megóvni biztonságérzetét, de éppen az ellenkező hatást váltják ki vele. Szorongásban leélt hétköznapok veszik kezdetüket. Óriási az öröme, amikor apja gyógyultan tér haza a kórházból, de szülei állandó nyugtalansága benne is fokozott feszültséget és félelmet kelt. Apáca tanítónője hősként emlegeti a terroristák ellen harcoló apját, az osztálytársak azonban másként reagálnak - kiközösítik.  A váratlanul felbukkanó kócos, piszkos, lopós barát társaságában lesz újra felszabadult és vidám. Vele végre sikerül „kijátszania magából” a rémképeket. A calabriai utazás, a vidék nyugalma is jót tenne neki, de a felnőttek gyanakvása, apja testőreinek árnyéka oda is elkísérik. Mint egy visszatérő álom, újra feltűnik a különös barát, Christian is, hogy ismét kiszakítsa sorstársát, Valeriót a felnőttek gondterhelt, tabukkal teli, zárt világából. De ki is ő valójában, és sikerrel jár-e a küldetése?

Claudio Noce egy nyilatkozatában elmondta, hogy a filmbéli barát a valóságban nem létezett. A merényletet valóban elkövették édesapja, Alfonso Noce ellen, aki a terrorellenes egység helyettes vezetőjeként dolgozott, ám akkor ő még csak másféléves volt. A filmben generációjáról, a hetvenes években született és felnövekvő magányos és engedelmes, szinte láthatatlan gyerekekről kívánt szólni, akiket „elnyelt a felnőttek cigarettafüstje”.

Az apát alakító Pierfrancesco Favino elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Volpi Kupát az idei Velencei Filmfesztiválon.

                                                                                                                                 Hegedűs Anna

A Budapesti Olasz Kultúrintézet 2019. március 6-án minikonferenciát rendez Movimenti politici e le avanguardie (A politikai mozgalmak és az avantgárd) címmel. A konferencián bemutatják azt a két kötetet is, mely az AIPI (Associazione Internazionale dei Professori d’Italiano – Egyetemi Olasztanárok Nemzetközi Szövetsége) 2016-os budapesti kongresszusán elhangzott előadások írott változatait tartalmazza.

                    Franco Cesati Editore (forrás: www.francocesatieditore.com)

A két kötet, a Guerre, conflitti, violenza – La cultura dell’odio dal Novecento fino all’ 11 settembre (Háborúk, konfliktusok, erőszak – A gyűlöletkultúra a huszadik századtól szeptember 11-ig), illetve a Dai margini a dentro, da dentro ai margini – Mappe dei cambiamenti letterari e culturali (A szélekről befelé, belülről a szélek felé – Az irodalmi és kulturális változások térképei) az Olaszországban igen jelentős nyelvészeti, irodalom- és kultúrtörténeti könyveket kiadó firenzei Franco Cesati Editore gondozásában jelent meg, s a konferencián részt vesz a kiadó alapítója és igazgatója, Franco Cesati is. A kiadó immár 30 éve jelentet meg tudományos könyvsorozatokat nemzetközi hírű irodalmárok és nyelvészek szerkesztésében.

                         Franco Cesati (forrás: www.francocesatieditore.com)

Az AIPI-konferenciakötetek tanulmányai részletesen foglalkoznak a huszadik század olasz kulturális változásaival, az irodalomnak, a művészetnek a fegyveres konfliktusokra és a gyűlöletkultúrára adott válaszaival, utalva a tágabb, közép-európai kontextusra is. A minikonferencián részt vesznek, illetve előadnak a kötetek szerzői és szerkesztői: Lorenzo Marmiroli, Mátyus Norbert, Szkárosi Endre, Silvia Ascione, Fracesco Della Costa, Ivana Skevin, Hamerli Petra, Nagy József, Török Tamara és Vanessa Martore. A bemutató és az előadások lehetőséget adnak ennek a tág történeti-művészeti-kulturális térnek a bejárására és a kutatók különböző szempontjainak megismerésére. A konferencia szervezésében a horvát nagykövetség is közreműködik.

  Az Associazione Internazionale dei Professori di Italiano XXIII. alkalommal rendezett konferenciát, ezúttal Siena városában, Toszkána szívében, az olasz irodalmi nyelv egyik bölcsőjében, azon belül pedig az Università per gli Stranieri termeiben.. A nemzetközi italianisztikai tudományos szervezet kétévente tart nagyszabású összejövetelt, egyszer egy olaszországi, egyszer egy Itálián kívüli városban, általában annak egyetemén. Így lehetett nálunk, Budapesten az ELTE-n az előző, 2016-os kongresszus, előtte pedig Bariban, Salzburgban, Cagliariban és így tovább visszafelé.

  A mostani nemzetközi konferencia címe is magáért beszél: Le vie dell’italiano: mercanti, viaggiatori, migranti, cibernauti (e non solo). Percorsi e incroci tra letteratura, lingua, arte e civiltà. Korunk igazán mozgalmas világában nehéz lett volna jobb és átfogóbb témát találni: kereskedelem, utazás, bevándorlás és internetes bolyongások. Milyen utakat jártak be elődeink fizikai és lelki értelemben, milyen találkozások jöttek létre fizikai és szellemi síkon? S mindezt hogyan határozta meg, vagy éppen hogyan szőtte át az irodalom, a nyelv, a művészet és összességében a civilizációnk? Vajon van-e releváns különbség a múltbeli és a jelenkori nagy találkozások, népmozgások és kulturális áramlatok között?

                                     Forrás: www.archivioepensamenti.blogspot.com         

  A konferencia szekcióiban elhangzott előadások betekintést engedtek az olasz nyelv és kultúra világába, változásaiba, fejlődésébe visszanyúlva az Ottocentóig is. Rendkívül széles és átfogó volt a szempontrendszer: a különböző tudományágaktól kezdve (Sezione 9) a levelezések és naplók tanúságtételein keresztül (Sezione 5) az olasz nyelv oktatásán és értékelési nehézségein (Sezione 8), a zenei világ fejlődésén (Sezione 1) túl, sok más téma körüljárásával a webes felhasználhatóságig is eljutottunk (Sezione 3).  

  Minden olasz nyelvvel és irodalommal foglalkozó résztvevő és érdeklődő megtalálhatta az ínyére való témát, de nem a megszokott módon „tálalva”, hanem friss, újszerű keretbe illesztve. A Le vie dell’italiano központi cím összetart, keretet ad, de mégis engedi egy nyelv és egy kultúra sokszínűségét kibontakoztatni.

 Több kiváló magyar kollégánk is szerepelt a konferencián, a megszokotthoz méltóan remek előadásokkal – a zárójelekben a megfelelő szekciók száma látható:

Török Tamara: Le Opere Italiane sul palcoscenico dell’Opera di Budapest oggi (1)

Puskás István: Figli di Annibale: definizioni di identità nella musica degli Almamegretta.                                                                                                        Un riascolto postcoloniale (2)

Szkárosi Endre: Il corpo del linguaggio. Minimalismo e concretismo nell’opera di Carlo Belloli (11)

Lukácsi Margit: La figura di Giorgio Pressburger, perenne migratore tra le culture  ebraica, ungherese e italiana (12)

   A 3-as szekcióban hallgathattuk meg a szintén Budapestről érkező Vanessa Martore előadását  La letteratura elettronica in Italia címmel.

  Végül említem saját szerény előadásomat az 5-ös szekcióban: L’influenza di Roberto Assagioli sull’attività letteraria e sulla maturazione di Giovanni Papini alla luce della loro corrispondenza.  Szekcióm egyik koordinátora, a magyar származású Elisabeth Kertesz-Vial Il carteggio Malipiero-Pirandello: la rappresentazione proibita due volte nella Germania di Hitler e nell’Italia di Mussolini címmel tartott kiváló előadást. Itt szeretnék köszönetet mondani neki és Isabella Von Treskownak a szeretetteljes fogadtatásért, mellyel sikerült legyőznöm lámpalázamat első nagy nemzetközi prezentációm előtt.

                                         Forrás: www.ilmessaggeroitaliano.it

  A mi szekciónkban remek volt a hangulat, a színes, érdekes, sok kutatást és munkát tükröző előadások után sokat kérdeztünk egymástól, elérhetőségek és információk cseréltek gazdát. Beszámolók szerint a többi szekcióban is így lehetett, személy szerint egy-egy előadás erejéig sikerült „mintát vennem” munkájukból, hiszen elsősorban mindenki a maga csoportjában foglalatoskodott.

  A konferencia végén mindannyiunk óriási örömére meghallgathattuk Roberto Benigni Oscar-díjas színész, rendező és „Isteni színjáték-terjesztő” fantasztikus előadását: a Pokol X. énekét szavalta el az előadóművészként is kivételes színész, előadását kommentatív elemekkel is fűszerezve. Rendkívül hatásos, kirobbanó energiával teli, nagy beleéléssel felolvasott éneket hallhatott a mintegy háromszázötven italianista.

                         Az AIPI Budapesten tartott, XXII. konferenciájáról (2016) készült egyik kötet borítója                     (forrás: www.francocesatieditore.com)

  A kongresszus lezárásaként az AIPI leköszönő elnöke, Peter Kuon, valamint Carmen Van Den Bergh titkár nyilvánossá tették a második alkalommal meghirdetett, innovatív Summer School pályázatok nyertes szervezőcsapatát (Università di Verona), valamint a következő, 2020-ban megrendezendő AIPI-kongresszus helyszínére kiírt pályázatot. A döntést a beadott pályázatok alapján szakmai mérlegelést követően fogja meghozni a szervezet elnöksége. Izgalommal várjuk!

  Akiknek még nem akaródzott elhagyni e csodás vidéket, azok szeptember 8-án közös kiránduláson vehettek részt Pienza és San Quirico D’Orcia varázslatos településeire, illetve másnap még sétálhattak a nagy zarándokmúltra visszatekintő Via Francigena útvonalon.

Garantáltan senki sem távozott élmények, új kapcsolatok és feltöltött energiatartályok nélkül.

Tóth-Izsó Zsuzsanna

A vizuális költészet iránti – annak történeti és kortársi vonatkozásában egyaránt - megújult érdeklődés jegyében a milánói Carte Scoperte galéria (via Maroncelli 14.) őszi évadát a kiemelkedő vizuális költő, Ugo Carrega (1935-2014) műhelykiállításával nyitotta, amely a szerző hatvanas-hetvenes évekbeli munkáiból nyújt áttekintést.  „A legfestőibb költő”, Carrega, aki pályáját Martino és Anna Obertóval együtt még az ötvenes évek Genovájában és az idős Ezra Pound, a rapallói remete közelében kezdte az ana etcetera kísérleti költészeti folyóirattal, ekkor már az írás vizuális és szemiológiai összetevőit kutatta, ezért tevékenységét a Nuova Scrittura fogalomkörében helyezte el. A nyelvi jel írásképének és a filozófiai kérdésfelvetésnek az összekapcsolása mutatkozik meg ekkori munkáin, amelyeket ezen a kiállításon papírképei, többek között TipoGráfiái és Pontos Poémái (Poemi precisi) képviselnek.

                    Galleria Carte Scoperte, via Maroncelli 14., Milano (forrás: www.made4art.it) 

Ahogyan ő maga írt erről – számos teoretikus érdekességű könyvet és módszertani kiadványt tett közzé, például a kiemelkedő jelentőségű SegnoPoesia-t – saját felfogását illetően:

„…Io ho tentato e continuo a tentare di fare della poesia e della pittura un’unica cosa così che la parola sia immagine visiva (oltre che mentale) e il segno/colore sia immagine mentale (oltre che visiva)”. Vagyis: „Arra törekedtem és törekszem ma is, hogy a költészetből és a festészetből egységes dolgot alakítsak ki, oly módon, hogy a szó látható (tehát ne csak gondolati) kép legyen, a jel/szín pedig gondolati (s ne csak látható) kép legyen.”

                                       Ugo Carrega: Distacco (1986) (forrás: www.artnet.com) 

A kiállítást egy 1992-ben készült és az 1993-as Velencei Biennalén bemutatott vászonfestmény zárja: a Visione celeste (Égi látomás).

-olaszissimo-

Kelemen János, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének professor emeritusa, az MTA tagja, Széchenyi-díjas filozófus elnyerte az olasz Galileo Galilei-díjat az itáliai gondolkodás történetének terén végzett munkásságáért. 

                    Kelemen János a díjátadón (forrás: www.telegranducato.it)

Kelemen János többek között az olasz irodalom és az európai gondolkodás kapcsolódási pontjait vizsgálja, egyik fő érdeklődési területe a nyelvfilozófia, illetve az analitikus filozófia. Dantisztikai kutatásaiban a költő filozófiai, nyelvfilozófiai tájékozódását tanulmányozza. Húsz magyar nyelvű monográfia és tanulmánykötet (pl.: A filozófus Dante, A Szentlélek poétája), egy-egy olasz nyelvű monográfia és tanulmánykötet szerzője. Több könyve jelent meg olasz filozófusokról, Giambattista Vicóról, Giovanni Gentiléről, Benedetto Crocéról, Umberto Ecóról. Akadémiai székfoglaló előadását Nyelv és történelem: Dante, Vico, Hegel címmel tartotta 2005-ben.   

A nemzetközi jelentőségű Galileo Galilei-díjat az olasz Rotary Klubok által létrehozott Fondazione Premio Internazionale Galileo Galilei (Nemzetközi Galileo Galilei-díj Alapítvány) minden évben olyan külföldi tudósoknak ítéli oda, akik sokat tettek az olasz kultúráért (irodalomért, nyelvért, művészettörténetért, zenetudományért), illetve természettudományokkal foglalkozó olasz kutatóknak. A díjat idén – Pierpaolo Faggi olasz földrajztudós mellett - Kelemen Jánosnak adták át október 6-án, Pisában.

Fogadás a díjátadó előtt (forrás: www.telegranducato.it)

                         Forrás: Librarius.hu

A most 80 éves olasz díva szeptember 6-án két helyen is nyitóbeszédet tartott Budapesten. Először az Uránia filmszínházban Luchino Visconti neves, 1963-as alkotása, A párduc vetítése előtt, majd a filmtörténet egyik leghíresebb westernje, a Volt egyszer egy vadnyugat felvezetéseként. Utóbbi különlegessége a vetítés helyszíne volt: a közönség a Bazilika előtt óriás kivetítőn nézhette a ’68-ban készült Sergio Leone-klasszikust.

Claudia Cardinale - Sophia Lorennel és Gina Lollobrigidával együtt - az ikonikus olasz díva legjelentősebb alakjai közé tartozik. Főként a 60-as és 70-es években kapta híresebb filmszerepeit: Fellini 8 és ½-jének Claudiája, A párduc Angelica Saderája/ Bertianája, A rózsaszín párduc hercegnője, a Volt egyszer egy vadnyugat Jillje, az Olajkeresők Marie-ja által ismerte és szerette meg a közönség. Jelenlétében minden férfi megszelídült, ahogy egy két éve adott interjúban is elmondta: „Amikor Burt Lancasterrel játszottam A párduc című filmben, az emberek arról beszéltek: a cowboy herceggé változott, ez hihetetlen!” David Niven angol színész pedig egyenesen így fogalmazott: Cardinale a második legjobb olasz találmány a spagetti után. (forrás: http://nol.hu/kultura/orult-vagyok-na-es-1562679)

„Mindkét filmben erős női karaktereket játszottam, olyan nőkét, akiknek a jelenléte megváltoztatja a dolgok folyását. Olyan nőkét, akik hatalmas vitalitással, egyfajta női újjászületés energiájával rendelkeznek, de akik mégsem annyira szerencsések” - mondta CC, aki nemcsak a vásznon alakított erős karaktereket, hanem az életben is többször kiállt például a nők, a gyermekek vagy a melegek jogaiért, 1999 óta pedig az UNESCO női jogokért felelős jószolgálati nagykövete. Hazánkban filmes eseményen legutóbb 2015-ben járt a miskolci Jameson Cinefest nemzetközi filmfesztiválon, ahol életműdíjat vett át.

„A két talán legfontosabb filmemet mutathatom be. Sosem gondoltam volna, hogy ez a két alkotás ilyen sokáig el fog kísérni”- szólt a Bazilika előtt összegyűlt több száz emberhez. „Bár a két rendező alkotásmódja különböző, Leone – mint saját generációjának rendezői általában - maga is nagyon sokat tanult Visconti strukturált látásmódjából. Luchinónál a ruhák, nagyon gyakran a láthatatlan fehérneműk is fontos szerepet játszottak. Ami Viscontinál a jelmez és a látvány, az Leone esetében a zene volt.”

Visconti A párducot Giuseppe Tomasi di Lampedusa 1958-ban megjelent regénye alapján forgatta, és elmondása szerint a filmmel Giovanni Verga Don Gesualdo mesterének, valamint Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének szintézisét akarta megvalósítani. A cselekmény 1860-ban, Garibaldi partraszállását követően játszódik, a régi arisztokrácia leáldozásának és egy új társadalmi rend kialakulásának folyamatát mutatja be Don Fabrizio szicíliai nemes és családja életén keresztül. Visconti, aki maga is nemesi családból származott, az arisztokrácia hanyatlásának megjelenítésével egyben saját korának társadalmi változásaira is reflektált, és a társadalmi változások mellett foglalt állást (a 40-es évektől kezdve haláláig az Olasz Kommunista Párthoz kötődik). A Velencei Filmfesztiválon Aranypálmával jutalmazott filmben Cardinale mellett olyan ikonikus színészek szerepeltek, mint Burt Lancaster vagy Alain Delon.  

Ezzel szemben a Volt egyszer egy vadnyugat áthallások nélkül, kizárólag filmes jegyeivel, filmnyelvi eszközeivel és történetével vált híressé. A (spagetti)western műfajának egyik, ha nem a legnagyobb alkotása számos újítást hozott: például megmutatta, hogy a lassú jelenetek is lehetnek izgalmasak (lásd a legyet a szakálláról lefújni akaró cowboy nyitójelenetét); hogy a zene helyettesítheti a beszédet, és olykor még a szavaknál is többet mond (ld. a fődallam szerepét a feszültségkeltésben és a történetmesélésben: Harmonikás története és motivációja csak a film legvégén jelenik meg). De ez a helyzet Cardinale szerepét tekintve is: a kor filmjeihez képest a férfiszínészekkel egyenrangú, hangsúlyos női karaktert hozott létre a filmvásznon. A Volt egyszer egy vadnyugat sokak számára egy tökéletes film: a történetmesélést illetően (az információ-morzsákat finoman és feszültségkeltően adagolja), képileg, zeneileg (Ennio Morricone és Sergio Leone ekkorra már több mint összeszokott páros volt) és színészileg (Cardinale mellett Henry Fonda, Charles Bronson és Jason Robards alakítása maradandó).

Aki többet szeretne megtudni az erős és gyönyörű olasz díva életéről, az elolvashatja a színésznő 2006-ban megjelent önéletrajzát, az Io, Claudia, tu, Claudia-t, amelyben a színésznő mesél filmes karrierjét megelőző életéről is. Arról, hogy neve mennyiben befolyásolta személyiségét (szül: Claude Joséphine Rose Cardinale): a Claude „férfinév, és sokáig fiú voltam én is, névileg és valóságban is: erőszakosan utasítottam el a nőiességet”; vagy arról, mit élt át, mikor 17 évesen megerőszakolták és teherbe esett, egy időben filmes karrierjének kezdetével. A Frassinelli kiadó kiadásában megjelent személyes hangvételű könyv hazánkban interneten keresztül érhető el. Emellett az Olasz Kultúrintézet könyvtárában is megtalálható az Enrico Lancia és Fabio Melelli által készített Claudia Cardinale című kötet is (2009, Gremese kiadó).

     A kötet az AIPI 2016. augusztus 31-től szeptember 3-ig Budapesten – az ELTE BTK-n – megrendezett, XXII. nemzetközi kongresszusa III. szekciója válogatott előadásainak szerkesztett változatát foglalja magában. (A III. szekció munkájáról az alulírott által összeállított beszámoló: http://itadokt.hu/az_aipi_xxii_kongresszusa_az_elte_bolcseszkaran# .) Az AIPI szóban forgó (összesen tíz szekcióból álló) kongresszusának budapesti főszervezője Szkárosi Endre professzor volt, a lebonyolításban az Irodalomtudományi Doktori Iskola italianisztikai programja, illetve az Olasz Tanszék működött közre.

Az Akták kiadását illetően – az általában szokásos megjelentetéshez és az AIPI korábbi konferencia-közleményeihez képest új módon – a szerkesztési alapelv az volt, hogy minden szekció (a szekció-koordinátorok szerkesztésében) önálló kötetben közli anyagát. A nagyszabású (30 ország 105 egyeteméről 245 tudós előadót vendégül látó, 230 előadást magában foglaló), minden tekintetben sikeresnek mondható és pozitív sajtó-visszhangot kiváltó, budapesti AIPI-kongresszus aktái közül jelen időszakban tehát a III. szekcióé jelent meg a Cesati kiadó gondozásában. (A III. szekció és a szóban forgó kötet címe magyarul: Háborúk, konfliktusok, erőszak – A gyűlölet kultúrája a XX. századtól szeptember 11-ig).

Lorenzo Marmiroli (a III. szekció egyik koordinátora, az Akták társszerkesztője és társszerzője) informatív bevezetését követően többek között Isabella Von Treskow ad analitikus áttekintést a Giorgio Bassani-féle Il giardino dei Finzi-Contini-ről a legújabb kutatások eredményeinek fényében, Colbert Akieudji pedig az erőszak-motívumokat elemzi Stefano Benni elbeszéléseiben. Antonio Saccone az I. világháború Aldo Palazzeschi-féle irodalmi megjelenítéséről ad átfogó képet (a Due imperi… mancati című regény alapján). Alessandro Rosselli két, 1950-es évekbeli regény (Raul Lunardi: Diario di un soldato semplice; Mario Terrosi: La casa di Novach) vizsgálata révén ad képet Jugoszlávia olasz megszállásának irodalmi megjelenítéséről. A háborús ideológia sajtóbeli megjelenítéséről két munkában: egyrészt az I. világháború időszakának az olasz sajtóban megjelenő vonatkozásairól Lorenzo Marmiroli, másrészt az Ivana Skevin–Iva Grgic Maroevic szerzőpáros (a srebrenicai vérengzést elemző, nyelvészeti) tanulmányában tájékozódhatunk. Az olasz fasizmus – XX. és XXI. századi – lengyelországi történészi recepciójáról Stefan Bielanskitól, Alja Rachmanova olaszországi recepciójáról (a fasizmus időszakában) Silvia Ascionetól olvashatunk informatív tanulmányokat. A kötetet záró két munkában egyrészt az alulírott fogalmazta meg – részben a Moro-ügy 40. évfordulója okán – reflexióit Aldo Moro fogságban írt leveleiről (alapvetően hermeneutikai megközelítésben, az említett levelek kritikai kiadása alapján), másrészt Hamerli Petra kitűnő elemzését olvashatjuk I. Sándor király 1934-es marseille-i meggyilkolásáról - az olasz-magyar kapcsolattörténet kontextusában.

*A cura di Lorenzo Marmiroli, József Nagy e Vanessa Martore, Firenze: Franco Cesati, 2018, pp.166.

Nagy József

1997 óta dolgozik Torinóban egy testvérpár, az Opalio brothers – Roberto és Maurizio – ebben az audiovizuális művészi formációban, amely az avantgárd-experimentális zenében találta meg a „mindenoldalú” művészeti tevékenység (képzőművészet, film, költészet, koncertszínház) legkisebb közös többszörösét. A pillanatnyi telepatikus kommunikációban és az improvizatív felfogásban komponáló együttesre már indulásakor felfigyelt a Sonic Youth, amelynek egyik tagja, Thurston Moore a későbbiekben is dolgozott velük különböző projekteken.  Imponáló sűrűséggel bocsátanak ki lemezeket, video-műveket, könyveket, katalógusokat, vesznek részt kiállításokon.

A legutóbbi UltraHang Fesztiválon a magyar közönség is megismerhette a MCIAA-t a Trafóban tartott koncertjük alkalmával. Az Opalio-fivérek szinte állandóan úton vannak koncertjeikkel, performansz-projektjeikkel, és szívesen működnek együtt társművészekkel. Legutóbb az egyhetes genovai Parole Spalancate költészeti fesztivál záróestjén Szkárosi Endre költővel mutatták be új, közös projektjüket Linguae Vortex Vericalis címmel. Az együttműködés következő állomásai várhatóan Milánó és Róma lesznek.

http://mycatisanalien.com/

 -olaszissimo-

 My Cat Is An Alien & Endre Szkarosi

LINGUAE VORTEX VERTICALIS – performance di arte totale spazio-temporale

Nuovo progetto dei fratelli Maurizio e Roberto Opalio, musicisti, compositori e artisti multimediali noti come My Cat Is An Alien (MCIAA) in collaborazione col poeta e performer Endre Szkarosi. La loro performance di “arte totale” è tesa a mettere il pubblico in comunicazione con nuove dimensioni sensoriali che esplorano i diversi campi della percezione umana e le loro molteplici interpretazioni linguistico-artistiche, quale concezione più profonda dell’esperienza poetica.

Nel rituale musicale e performativo di natura sciamanica dei My Cat Is An Alien, che utilizzano strumenti a corda ed elettronici autocostruiti, flussi vocali liberi e la proiezione di film di “poesia cinematica” di Roberto Opalio, si integra l’azione poetica e gestuale di Szkarosi che scaturisce da fonti linguistiche.

Musica sperimentale in forma di composizione istantanea, movimento e presenza performativa, multimedialità, testo e verbalità si fondono in un unico alfabeto visivo e sonoro, che ridefinisce la percezione di continuità "orizzontale" dello spazio-tempo, trascinando così lo spettatore nel vortice "verticale" e trascendentale di una nuova poetica.

Estratto video della performance live a Parole Spalancate - Festival Internazionale della Poesia di Genova, Palazzo Ducale, Cortile Maggiore; 16 giugno 2018:
https://www.facebook.com/parolespalancate/videos/1954761947931153/

======================

My Cat Is An Alien & Endre Szkarosi

LINGUAE VORTEX VERTICALIS – performance of space-time total art

New project by My Cat Is An Alien (MCIAA), the brotherly duo of musicians, composers and multimedia artists Maurizio and Roberto Opalio, in collaboration with poet and performer Endre Szkarosi.

Their “total art” performance aims to give the audience access to new sensory dimensions which explore diverse areas of human perception and their multiple, linguistic and artistic interpretations, as deepest concept of the poetic experience.
Szkarosi’s poetic and gestural action which pours from linguistic sources merges with My Cat Is An Alien’s musical and performative shamanic ritual, which features self-made string instruments and electronic devices alongside wordless vocals and the projection of Roberto Opalio’s “cinematic poetry” films.
Instantaneous compositions of experimental music, movement and performative presence, multimediality, text and verbality melt into a single sound&visual alphabet which redefines the perception of the “horizontal” space-time continuity, drawing the audience into the “vertical” and transcendental vortex of a new poetics.

Video excerpt from the live performance at Parole Spalancate – Genoa International Poetry Festival, Palazzo Ducale, Cortile Maggiore; June 16, 2018:
https://www.facebook.com/parolespalancate/videos/1954761947931153/