A vizuális költészet iránti – annak történeti és kortársi vonatkozásában egyaránt - megújult érdeklődés jegyében a milánói Carte Scoperte galéria (via Maroncelli 14.) őszi évadát a kiemelkedő vizuális költő, Ugo Carrega (1935-2014) műhelykiállításával nyitotta, amely a szerző hatvanas-hetvenes évekbeli munkáiból nyújt áttekintést. „A legfestőibb költő”, Carrega, aki pályáját Martino és Anna Obertóval együtt még az ötvenes évek Genovájában és az idős Ezra Pound, a rapallói remete közelében kezdte az ana etcetera kísérleti költészeti folyóirattal, ekkor már az írás vizuális és szemiológiai összetevőit kutatta, ezért tevékenységét a Nuova Scrittura fogalomkörében helyezte el. A nyelvi jel írásképének és a filozófiai kérdésfelvetésnek az összekapcsolása mutatkozik meg ekkori munkáin, amelyeket ezen a kiállításon papírképei, többek között TipoGráfiái és Pontos Poémái (Poemi precisi) képviselnek.
Galleria Carte Scoperte, via Maroncelli 14., Milano (forrás: www.made4art.it)
Ahogyan ő maga írt erről – számos teoretikus érdekességű könyvet és módszertani kiadványt tett közzé, például a kiemelkedő jelentőségű SegnoPoesia-t – saját felfogását illetően:
„…Io ho tentato e continuo a tentare di fare della poesia e della pittura un’unica cosa così che la parola sia immagine visiva (oltre che mentale) e il segno/colore sia immagine mentale (oltre che visiva)”. Vagyis: „Arra törekedtem és törekszem ma is, hogy a költészetből és a festészetből egységes dolgot alakítsak ki, oly módon, hogy a szó látható (tehát ne csak gondolati) kép legyen, a jel/szín pedig gondolati (s ne csak látható) kép legyen.”
Ugo Carrega: Distacco (1986) (forrás: www.artnet.com)
A kiállítást egy 1992-ben készült és az 1993-as Velencei Biennalén bemutatott vászonfestmény zárja: a Visione celeste (Égi látomás).
-olaszissimo-
