November 25-én az ELTE BTK Olasz Tanszékén tartották meg a néhai Sallay Géza professzor 90. születésnapja alkalmából rendezett emlékülést a Magyar Dantisztikai Társaság szervezésében. Az ülésen a magyar dantisztika képviselői a Monarchia vizsgálatát helyezték középpontba, ám közben egy általánosabb kép is kirajzolódott Dante szerepéről a középkori kultúrában, illetve Danténak mint embernek helyéről korának politikai-társadalmi életében.
A Sallay Géza 90. születésnapja alkalmából rendezett emlékülésen a magyar dantisztika jelentős képviselői gyűltek össze, hogy megosszák egymással, illetve az érdeklődőkkel legújabb kutatási eredményeiket, egyúttal megemlékezzenek a négy éve elhunyt kiemelkedő italianistáról. A konferencia résztvevői (az előadások sorrendjében: Kelemen János, Kaposi Márton, Szabó Tibor, Molnár Máté, Ertl Péter, Madarász Imre, Faragó Dániel) főképp Dante politikai értekezésén, a Monarchián keresztül vizsgálták a költő-filozófus viszonyát a tágabb értelemben vett középkori világhoz és kultúrához, de más, a kontextushoz lazábban kapcsolódó témák. problémák is felvetődtek a kutatók előadásaiban. Így Ertl Péter Benvenuto da Imola Dante-kommentárjának egyes aspektusait vizsgálta, Faragó Dániel pedig rendhagyó előadásában saját Dante-élményét, az Isteni Színjáték olvasásából szerzett poétikai inspirációit mutatta be.
A különböző kitekintések arra is lehetőséget adtak, hogy az olasz költő egy nagyobb kulturális folyamat részeként jelenjen meg, már csak azért is, mert az előadások, illetve viták rámutattak a jelenkori dantisztikai kutatások és a filológia problémáira, illetve Dante utólagos értékelésének egyes nehézségeire is. Kaposi Márton utalt a költő izgalmas, összekötő szerepére az antikvitás és a középkori kultúra között, kitérve arra, hogy bár Dantét alapvetően középkori szellemnek tartja, a szerző mégis egyfajta folytonosságot érezhetett saját világa és az ókor között, így az antik örökséget sikeresen tudta integrálni a saját víziójába. Bár szemlélete még nem egyezik a későbbi humanistákéval, mégis ő volt az egyik elindítója az ókori kultúráról szóló újabb diskurzusoknak. Dante így nemcsak saját korának teóriáit és problémáit foglalta rendszerbe, hanem újraértelmezte a rendelkezésére álló hagyományt, és sajátságos módon helyezte el azt önnön világképében.
Szabó Tibor a Monarchia fordításának filológiai kérdéseiről beszélt, Sallay Géza magyar szövegét vizsgálva, rávilágítva annak megkérdőjelezhető megoldásaira vagy esetleges hiányosságaira. Említette a bibliai hivatkozások problémáját (vagyis hogy mely Bibliát kell figyelembe vennünk a Dante által használt idézetek fordításakor), a kimaradt mondatokat, illetve a mű tagolásának kérdését, de szóba került a görög nevek írásmódjának kérdése is. Ezek a felvetések aztán részletesebb vita tárgyát is képezték a konferencián. Az előadásokat általában is színesebbé tették az utánuk kialakuló, gyakran hosszabb szakmai beszélgetések, hozzászólások, melyek érzékelhetővé tették a különböző szemléletmódú kutatók hozzáállását a felmerülő szempontokhoz, egy aktívabb diskurzus kialakulását téve lehetővé.
Az egyik legérdekesebb vita Dante történelmi szerepéről és a róla kialakult későbbi kép viszonyáról alakult ki, melyben Dante jelenlegi költői megítélése és korabeli, politikusi helyzete is összeütközésbe került. Molnár Máté előadása azt a kérdést elemezte, hogy Dante nézetei, politikai ellenszenvei (például VIII. Bonifác pápa iránt) mennyiben lehettek megalapozottak, helytállóak az adott történelmi szituációban, illetve hogy Dante valóban jelentős tényező volt-e a kor európai és itáliai politikájában. Kelemen János hozzászólásában utalt arra, hogy szerinte a kérdés megítélésében külön kell választanunk a saját korában élő és tevékenykedő Dantét az általa létrehozott költői életműtől és az arról később kialakult pozitív képtől. Madarász Imre a Risorgimento korában vizsgálta a Dante-értelmezés problémáját, jelezve, hogy Dante állambölcselete, ugyan átértelmezett és a kor szelleméhez adaptált módon, de ekkor is egyfajta alapot jelentett az olasz értelmiség számára, s így az egység gondolatában is jelentős szerepet játszott. A konferenciát Faragó Dániel említett előadása zárta; felolvasása így kissé a jelenben íródó Dante-hagyományhoz is kapcsolta a konferenciát.
Kerber Balázs