Marco Bellocchio 2016-os, olasz-francia rendezésű filmje, Massimo Gramellini 2012-ben megjelent, azonos című önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült. Az érdeklődők Budapesten a 14. alkalommal megrendezett olasz filmfesztiválon, a MittelCinemaFesten az olaszországi premierhez képest három napos eltéréssel, november 13-án tekinthették meg először, a Puskin moziban.
A történet egy gyermek anyja elvesztése felett érzett mély fájdalmát mutatja be, és azt, hogy a gyász miként kíséri őt végig a felnőtté válás útján mindaddig, amíg képes nem lesz a múltból kilépve előre tekinteni. A kronológiailag összetett történet 1969-től, visszaemlékezéseken keresztül harminc évet felölelve mutatja be Massimo kérdésekkel és bizonytalansággal teli életét, valamint azt, hogyan törik meg mind őt, mind környezetét a szeretett nő távozásának rejtélyes körülményei.
Ezen titok hatására a gyermeki lélek számára a felnőttek világa a csalfaság és megbízhatatla
nság jelképeként jelenik meg, míg a sötét és sátáni erőkben igaz támaszra talál. Nem csoda hát, hogy az ártatlan Massimo karakterét idővel mindinkább csendbe burkolózó és magába forduló személyiségként láthatjuk, akit a régi traumának köszönhetően felnőttként pánikrohamok kezdenek gyötörni. Egyetlen lehetséges vigaszként, az épp ezen szerencsétlenségének köszönhetően megismert doktornőt, Elisát említhetjük, aki a tényekre való rávilágítással az igaz színét hozza Massimo hamis környezetébe. Régről ismert gondoskodással fordul feléje, könnyítve magányán, így Massimo lehetőséget kap arra, hogy fájdalmát végre hátrahagyhassa.
Munkája során a rendező olyan kiváló színészekkel dolgozott együtt, mint Bérénice Bejo /Elisa/ argentin-francia színésznő és Valerio Mastandrea /Massimo/, aki az idei fesztivál során bemutatott tizenegy film közül kettőben - Fiore/Fiore és Perfetti sconosciuti/Teljesen ismeretlenek - is szerepet kapott. Ez utóbbi esetében munkáját Ezüst Szalag-díjjal jutalmazták.
Bellocchio filmjét számos díjra jelölték, ami nem meglepő, hiszen a színészi alakításokon túl a néző egy jól felépített alkotást, egy elgondolkodtató történetet élhet át, melyben a rendező egy tetszőlegesen elképzelt befejezésnek enged utat. Ezáltal mindenki maga döntheti el, hogy szerinte Massimo egy napon végül képes lesz-e a továbblépésre, vagy örökre emlékképeinek rabja marad.
Scheau Bernadett
