Giovanni Hajnal (azaz Hajnal János) a magyarországi murális művészet ígérete volt. Révész Imre mellett sajátította el a rajz és festészet alapjait a Kecskeméti Művésztelepen, majd a Képzőművészeti Főiskolán Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István volt a mestere. 1945-ben kiállított Ferenczy Bénivel. Tizennyolc évesen gyalogosan jutott el Olaszországba, tanult Németországban és Svédországban is. A második világháború szörnyűségeit Magyarországon élte végig, majd 1948-ban végleg Olaszországba távozott. 97 évesen, az olaszországi magyar közösségben töltött ötvenkét év után, 2010-ben hunyt el Rómában.
Balázs Kata
"A Sixtus-kápolnában Michelangelo mennyezetfreskójának tanulmányozása közben egy teremőrtől kapta a tippet, hogy adjon be művet az egyházművészeti kiállításra 1950-ben"
Hajnal műveiből 2014 májusában a Római Magyar Akadémia kiállítást rendezett. A tárlat (amelyet a művész lányának és vejének – a hagyaték őrzőinek -- segítségével az Akadémia állandó kurátora, Németh Pál és ennek a rövid szövegnek a szerzője rendezett) célja az volt, hogy a magyar közönséget megismertesse Hajnal műveivel, valamint az olasz közönséget segítse az alkotóról való tudása elmélyítésében. A kiállítás, amelyhez kétnyelvű katalógus is készült, remélhetőleg előkészíti egy nagyobb szabású magyarországi bemutató létrejöttét, amely összesíti majd a művésszel kapcsolatos olasz és magyar művészettörténeti kutatások tanulságait. Az utóbbiakban Sümegi György járt élen, hiszen több kiállításon is szerepeltette az alkotót, és kiállítást rendezett Hajnal korai alkotói periódusáról (1997). Az évek során két portréfilm készült a művészről (Érdi Sándor 1993, Dékány István 2003), 1998-ban pedig Rádai Eszter készített vele rádióinterjút. Ezekből derül ki az a küzdelem, melynek során a kezdeti, de a háború és a változó politikai rendszerek által meg-megtört tanulóévek, majd a magyarországi időszak után sikerült újraindítania a pályáját néhány szerencsés véletlennek és a monumentális méretű művek alkotásában megmutatkozó tehetsége iránt nyitottnak mutatkozó döntéshozóknak köszönhetően. A Sixtus-kápolnában Michelangelo mennyezetfreskójának tanulmányozása közben egy teremőrtől kapta a tippet, hogy adjon be művet az egyházművészeti kiállításra 1950-ben. Figurális batikműveivel pályázott, amelyeknek a szervezők rögtön önálló termet biztosítottak. Így vett új lendületet a pályája Olaszországban.
Balázs Kata elemző írása egészében az itadokton olvasható:
http://itadokt.hu/hajnal_janos_mutermeben
További képek a honlap Galériáján tekinthetők meg:
