Folytatódik az Olasz Kultúrintézet tavaly megkezdett költészeti sorozata. Az elmúlt évek vendégei, Nanni Balestrini, Tomaso Kemeny, Valerio Magrelli, Caludio Pozzani után most a kortárs olasz költészet egyik legjelentősebb nőkőltője, Patrizia Cavalli estjére kerül sor június 4-én, csütörtökön 18 órakor.
Olaszissimo
"művei mentesek a "költőieskedéstől" és a modorosságtól, nyelvezetük pedig természetes és bensőséges"
Cavalli az umbriai Todiban született 1947-ben, jelenleg Rómában él. Az olasz költészet egyik legemelkedettebb hangját tulajdonítja neki a kritika. Líráját összetett költői technika jellemzi. Sokszor klasszikus versmértéket használ, szókincse és mondatszerkesztése azonban a mai nyelvet tükrözik; művei mentesek a "költőieskedéstől" és a modorosságtól, nyelvezetük pedig természetes és bensőséges. Versesköteteihez hasonlóan az Einaudinál jelent meg Cavalli fordításában Shakespeare Szentivánéji álom c. remekműve (Sogno di una notte d'estate, 1996).
Verseskötetei
Le mie poesie non cambieranno il mondo (1974), Il cielo (1981), Poesie 1974-1992 (1992), L’io singolare proprio mio (1992), Sempre aperto teatro (1999), La guardiana (2005), Pigre divinità e pigra sorte (2006), Datura (2013)
Költészetét néhány rövid darabbal villantjuk fel előzetesen.
**
Mintha akarnám, de mi az, amit akarok?
Mire vágyom? Nem tudom.
Mint amikor reménykedve felnézek
nyáron az égre, hátha meglátok ott egy csillagot,
amint lehullik, vagy talán lehullhat, bizonytalanul,
hogy mi a vágyam, lustán átadom
magam annak a talányos, titkos részemnek, amely
külön él tőlem, ottfeledtem magamban hátul,
s talán magában rejti még, ha van,
az eredeti formát, az öröm sablonját,
és elfojtott hangon kimondom: legyen az, amit akarok,
váljon valóra a vágyam. Ha nem tudom is, mi az,
ha nem is ismerem, a csillag, ő tudja,
mert messze van.
(Szirti Bea)
L'io singolare proprio mio ( 1992)
**
Ó, csakugyan, Önt eljegyezték?
Akkor Ön jegyes.
Valóban, Ön jegyes?
Tehát eljegyezték.
Pont hogy eljegyezte magát?
Na igen, akkor Ön végül is jegyes.
Azt mondod, hogy jegyes?
Na jó, hát akkor jegyes.
(Szkárosi Endre)
(Sempre aperto teatro, 1999)
**
Kicsi ketrec, fáradt oroszlán,
de mégis oroszlán
ketrecben, fel-alá, fel-alá jár,
vagy úgy elcsügged hirtelen,
hogy ásít. Ilyen a mai nap,
este nyolckor. Kimerítő, vágyott
vállalkozások, és füstbe ment, nagy
nyereségek. Mind hamisak
az orosz porcelánok.
(Kerber Balázs)
Datura (2013)