Az itáliai kultúra egyesek szerint az emberiség egyik világnyelve. Nem csoda hát, ha az olasz nyelv – amely keményen tartja magát a divatos „második nyelvek” között – viszonylagos háttérbe szorulása a nemzetközi kommunikációban egyáltalán nem jár együtt az itáliai művészet, táj, történelem, társadalom iránti érdeklődés fakulásával. Nem, ez a varázsos kíváncsiság minden iránt, ami „olasz”, tovább él a turizmusban, az iparban, a virágkertészetben, a divatban és annyi minden másban.
Olaszissimo
"az AIPI Leuwenben székelő Elnöksége 2016-ra Budapestet és Karunkat választotta a kongresszus helyszínének."
Ezért foglalkoznak világszerte annyian az itáliai kultúra többezer-éves történetével, kérdéseivel, jelenségeivel a mai napig. Ez a történet, ezek a kérdések, ezek a jelenségek szinte mindenütt – kisebb-nagyobb részben – tananyagok részét képezik, tanítják őket. Így lehet az, hogy az egyetemi olasztanároknak is több szervezetük van (AISLLI, SILFI, AIPI stb.), melyek közül az utóbbi, az Associazione Italiana dei Professori di Italiano kétévenként tart többnapos, több-száz előadást programjára tűző kongresszust: egyszer Olaszország valamely városában (legutóbb Bariban, négy évvel előtte Cagliariban), egyszer pedig a világ egy másik városában (legutóbb Salzburgban).
Az ELTE Bölcsészettudományi Kara, illetve a hazai italianisztika, mindebben pedig az Irodalomtudományi Doktori Iskola Italianisztikai Doktori Programja, valamint az Olasz Tanszék oktatási és kutatási tevékenységének mintegy szimbolikus elismeréseként az AIPI Leuwenben székelő Elnöksége 2016-ra Budapestet és Karunkat választotta a kongresszus helyszínének. (A többi pályázó Bergen, Bordeaux, Caen és Tunisz voltak – Belgrád az utolsó pillanatban visszalépett.)
Egészséges vizsgadrukkal és tettvággyal nézünk szembe a kihívással és a tennivalókkal, a kongresszus előkészületeiről időnként tájékoztatást adunk. Bízunk benne, hogy a felsőoktatás minden nehézsége ellenére a hazai italianisztika felszálló ágba került. Óvatosan tanulunk repülni.
