Aldo Moro (1916-1978)
Sallay professzor felbecsülhetetlen értékű, mintegy kétezer kötetes italianisztikai magánkönyvtára (mely hamarosan az ELTE BTK Olasz Tanszéke könyvtárát fogja gazdagítani) adatainak rendszerezése folyamán özvegy Sallay Gézáné, Zsuzsa számos értékes fotót is bemutatott a könyvtár adatait felvevő doktoranduszok számára. (A Sallay-hagyatékban több száz, még rendszerezésre váró, a magyarországi italianisztika története szempontjából is fontos fénykép található.) Ezekből jelen bejegyzésben négyet mutatunk be. Az első három az 1977-es Aldo Moro-látogatás alkalmával készült az ELTE Bölcsészkarán, míg a negyedik egy Budapesten megrendezett Giuseppe Ungaretti-konferencián, melyen a neves kutató, Mario Petrucciani is előadást tartott.
(1.)
(1.) A fefvételen a következő azonosítható személyeket látjuk az ELTE BTK Olasz Tanszékén (akkor még a Pesti Barnabás utcai épületben). Baloldalon Aldo Moro, mellette (jobbra haladva) Ádám György rektor, Simó Endre tolmács-újságíró, profilban (az ajtó mellett) Király Erzsébet professzor (abban az időben adjunktus), középen profilban Sallay Géza tanszékvezető egyetemi tanár, a jobb oldalt állók közül a szemüveges férfi Szabó Győző tanár úr, és végül – a kép jobb szélén – Maria Teresa Angelini lektor.
(2.)
(2.) Az ELTE BTK Tanácstermében Ádám György rektor ajándékot ad át Aldo Morónak.
(3.)
(3.) Az ELTE BTK Tanácstermében Aldo Moro (a kép jobb oldalán, ülve, profilban) tolmács segítségével Ádám György rektor beszédét hallgatja.
A XX. század hetvenes éveiben, a kétpólusú világrendszer, illetve a hidegháború fennállásakor rendkívüli eseménynek számított, hogy egy nyugati ország vezető politikusa egy, a keleti blokk valamelyik országában hivatalos látogatást tegyen. Aldo Moro (1916-1978) részéről ez a tekintetben is rendhagyó látogatás volt – mind nyugati, mind keleti szempontból –, hogy ő az olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) egyik prominenseként a hetvenes években, Olaszország kormányzásának fenntarthatósága érdekében egy sajátos „történelmi kompromisszumra” törekedett az olasz baloldallal, mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párttal (PCI), s ehhez az utóbbi párt vezetője, Enrico Berlinguer személyében kezdeményező partnerre is talált. Moro és Berlinguer ezen elképzelése egyaránt eretnek gondolatnak számított a DC – Giulio Andreotti vezette – konzervatív szárnya, a DC jobboldali szövetségesei, a PCI-n kívüli olasz baloldali pártok, valamint Olaszország NATO-szövetségesei és nem utolsó sorban a Szovjetunió s akkori szövetségesei szemszögéből. A „compromesso storico” mint eszme és mint politikai terv tehát azokban az években (amikor e három fotó is készült) kudarcra volt ítélve. (Más kérdés, hogy a szovjet blokk 1990-es összeomlása és következményeinek ismeretében Moro és Berlinguer víziója nagyon is reális volt.)
Aldo Moro ismert tragikus sorsának hátteréről, egyes irodalmi és film-vonatkozásairól olvasható alább néhány adalék (Nagy József, Az Aldo Moro ügy háttere):
http://www.academia.edu/3716974/Az_Aldo_Moro-ugy_hattere_The_background_of_the_Aldo_Moro-issue_
Szabó Győző (a ’90-es években – Sallay professzort követően és Salvi professzort megelőzően – az ELTE BTK Olasz Tanszékének vezetője) 2013 júniusi visszaemlékezésében kiemeli, hogy bár Aldo Moro látogatásának alapvetően politikai relevanciája volt, a kereszténydemokrata politikus nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy látogatásával tiszteletét fejezze ki azon nagy érdeklődés előtt, amely az olasz nyelv és kultúra iránt a magyarok részéről mutatkozott meg Magyarország „szocialista” időszakában is. Az ELTE BTK-n tett látogatás – Ádám György rektor (1922-2013), a világhírű pszichológus-kutató kíséretében – Moro protokoll-látogatásainak részét képezte, míg – amint arra Király Erzsébet tanárnő 2013 júniusi visszaemlékezésében rámutatott – az Olasz Tanszéken való megjelenés Moro egyéni döntése (program-kiegészítése) volt. (Moro azon magyarországi látogatása alkalmával – szintén az olasz nyelv oktatása okán – a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban is látogatást tett.) Szabó Győző számára emlékezetes, hogy egyike volt azoknak, akik kezet foghattak Moróval. Szabó tanár úr érdekes meglátása szerint Moro convergenze parallele (párhuzamos egybeesések) tézise – a „történelmi kompromisszum” jellemzéseként – mintha a párhuzamosok végtelenben való találkozásáról szóló Bolyai-Lobacsevszkij-féle elmélet politikai parafrázisa volna. A jelenlegi (2013-as) olasz politikai helyzetben a baloldali és jobboldali erők egyes kérdésekben megegyezésre törekednek, s ezzel – Szabó tanár úr szerint – mintha Moro politikai örökségét újítanák meg.
(4.)
(4.) A negyedik fotó egy minden bizonnyal 1985-ös Ungaretti-konferencián készült, amelyet az Olasz Tanszék rendezett a Bölcsészkaron, egészen pontosan annak klubjában, amely valaha a piarista diákok étkezője volt. A képen a konferencia előadói láthatók (balról jobbra haladva): Sallay Géza és Mario Petrucciani professzorok, Szénási Ferenc, Szkárosi Endre, Takács József.
Nagy József – Szkárosi Endre
