Nemcsak italianistaként, hanem etika és hittan szakos tanárként is nagy érdeklődéssel forgatom kedves tanítványom ajándékát, Paolo Giordano Járvány idején című könyvét[1]. A fizikus szerzőt többek között a Prímszámok magánya című, Strega-díjas kötetéből is megismerhette már a magyar olvasóközönség. Ezzel az újabb könyvével a Covid-19 világjárvány kitörésére kívánt késlekedés nélkül reagálni. A mű keletkezése óta eltelt csaknem egy év alatt a helyzet súlyosbodott – a fertőzöttek száma a tavaly február végi nyolcvanötezerről több mint ezerszeresére, a halottaké több mint hatszázszorosára, háromezerről közel kétmillióra nőtt - ezért napjainkban sajnos minden sora hatványozottan aktuális. Giordano matematikusként pontosan tudhatta, hogy mire számíthatunk, mivel „a természet természeténél fogva nem lineáris”, ezért figyelmeztet a média megnövekedett felelősségére is. „Aggasztó és drámai” helyzetként definiálni az esetszámok robbanásszerű növekedését nem más, mint a normalitás elferdítése, öncélú riogatás. Félelem ellen a matematikát tartja a legjobb orvosságnak Giordano, és minden elmélkedésének ez a kulcsa: a járvány alatt és a járványon túl mennyire leszünk képesek megtanulni és alkalmazni a tudatosságot, amely az egyetlen esélyünket jelenti a túlélésre. A mágikus és az intuitív gondolkodás óvatlansághoz vezetnek, ezért ezeket száműznünk kell a járvány elleni eszköztárunkból. Arra is vigyáznunk kell, hogy gondolkodásunk ne szűküljön sémákba, sztereotípiákba, ami már csak azért is nehéz, mert a média is ezekkel manipulál. Vicces példatárát vonultatja fel Giordano a minden igaz, és mindennek az ellenkezője is igaz csapdájának. Ne dőljünk be az álhíreknek, használjuk Ockham[2] borotváját: tételezzük fel, hogy többnyire az egyszerűbb megoldás a helyes. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a betegség a denevérekről terjedt át az emberre, mint annak, hogy a vírust tartalmazó fiolát egy titkos katonai kísérleteket folytató laboratóriumból lopták el, hogy megfertőzzék a kínai népet, vagy az ehhez hasonló összeesküvés elméleteknek. Az ismeretlentől való félelmünket, ha nem próbáljuk meg racionális gondolkodással legyőzni, akkor hatalmukba kerítenek bennünket a képzelgéseink, könnyen rasszistává, xenofóbbá válhatunk. Be kell látnunk, hogy mi magunk vagyunk saját magunk legádázabb ellenségei. A híres angol viselkedéskutató és szürrealista festő, Desmond Morris már 1994-ben megjelent Az emberállat című könyvében leírta, hogy az összes világ-vége verzió közül a legvalószínűbb egy mutációval létrejövő halálos betegség, amelyet ugyanolyan könnyű elkapni, mint a náthát.[3] Giordano sincs más véleményen, de míg Morris a tényközlésre szorítkozik, ő élesen kritizálja az embernek a környezetével szemben tanúsított agresszív fellépését, rámutat, hogy a vírusok valójában a környezetrombolás menekültjei.
Forrás: libri.hu
Paradox módon, éppen akkor, amikor közösségi létünk feladására kényszerülünk, és a maszkunk mögül, vagy a háziőrizet magányából gyanakodva méregetjük egymást, meg kell tanulnunk egy újfajta, felelősségvállalással járó közösségi létet. Egységes organizmusként kell újra értelmeznünk magunkat, felfogva, hogy minden, amit teszünk, vagy nem teszünk, másokra is vonatkozik, mégpedig oly módon, hogy egyedi cselekedeteink együttes hatása nem lesz egyenlő egyedi cselekedeteink összegével. Miközben erősségünk a képzelgés, valódi képzelőerőnk meglehetősen gyenge. Amíg nem tapasztaljuk meg saját bőrünkön egy betegség vagy egy környezeti ártalom hatását, hajlamosak vagyunk a „rajtam kívül mindenki másra vonatkoznak a szabályok” mentalitásra.
Forrás: ansa.it
Giordano szerint úgy kell tekintenünk a járványra, mint egy játékra, amelynek szabályai, stratégiái, céljai vannak. Akarva-akaratlanul, valamennyien játékosok vagyunk (a XXI. században nincs az a remete, aki kívül élne a gráfon), így senki nem vonhatja ki magát a szabályok alól. A játékosok három csoportra oszthatók: S (suspectible = veszélyeztetettek), I (infective = fertőzöttek), R (removed = akiket már nem lehet megfertőzni). Giordano biliárdgolyókkal modellezi a világban mozgó hét és fél milliárd embert. A Covid-19-ben minden I átlag két S-sel ütközik, vagyis minden fertőzött megfertőz legalább még két embert. A helyzet akkor jó, ha minden fertőzött egynél kevesebb embert fertőz meg, így megáll a járvány terjedése. A cél az R-ek számának növelése. A megoldás: a vakcina. Az oltással elérhető, hogy a gyógyultakon és a halottakon kívül, akik I-ből lettek R-ré, közvetlenül is nagy számban át lehessen lépni S-ből az R-be. Azonban amíg az oltásra várunk, egyetlen stratégiánk a türelem lehet, vagyis a maszk, a karantén, a home office, a kijárási korlátozás. Hét és fél milliárd ember nem bolyonghat büntetlenül szerte a világban közlekedési hálózatot biztosítva a koronavírus számára.
Giordano egy többek számára talán váratlannak tűnő fordulattal, a 90. zsoltár könyörgésével zárja a könyvét:
„Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.”
Mi ez? A matematikus imája, aki belátja, hogy a kontrollvesztés végső orvossága mégiscsak túlmutat a matematikán? De legalábbis egy kicsit intuitív, kicsit mágikus kikacsintás a transzcendens irányába: az állandó számolás (fertőzöttek, gyógyultak, pénzünk), a valószínűségszámítás és a statisztikai adatok értékelése közepette lassítsunk kicsit, és vegyük számba valódi értékeinket.
Paolo Giordano (forrás: europakiado.hu)
Paolo Giordano a könyvéből származó bevételének egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel, így aki megvásárolja a művét, szintén nemes célokat támogat!
Hegedűs Anna
[1] Paolo Giordano: Nel contagio, Giulio Einaudi, 2020.; Járvány idején, Európa, 2020., (ford. Matolcsi Balázs)
[2] William Ockham (c. 1287-1347) angol filozófus, ferences rendi szerzetes, idézi: P. Giordano: i. m. 73.
[3] Desmond Morris: The human animal, BBC Books, 1994; Az emberállat, Magyar Könyvklub 1997., (ford. Káldos Zsolt), 115.: a túlnépesedés okozta károsodás szintjei: 1. Az egyedek pszichológiailag egyre feszültebbé válnak. 2. Ez a feszültség élettani zavarokhoz vezet. 3. Ezek a zavarok gyengítik a test természetes védekező mechanizmusait. 4. A legyengült immunrendszer miatt az egyedek könnyebben fertőződnek. 5. A túlzsúfoltság miatt a fertőzés futótűzként terjed. 6. A fertőzésből járvány lesz. 7. A járvány megtizedeli a populációt.
