Érdekfeszítő könyve jelent meg kollégánknak, Fried Ilonának, amely a szerző főként a két világháború közötti időszak olasz színházára, illetve a fasizmus időszakának kulturális kihívásaira irányuló kutatásain alapszik. A kötetről Nagy József kollégánk írt értő bírálatot.
"Sok éves kutatása eredményeképp Fried Ilona italianista, színház- és kultúrtörténész az emblematikus eseményt felidézve betekintést enged kultúra és politika színfalai mögé, a hatalom és olyan kiemelkedő értelmiségiek, mint Pirandello, Marinetti, D’Annunzio kapcsolatába"
Fried Ilona új kötete a pár éve olaszul közölt munkájának (Il Convegno Volta sul teatro drammatico. Roma 1934: un evento culturale nell’età dei totalitarismi, Corazzano: Titivillus, 2014) részben átdolgozott, kiegészített – és értelemszerűen magyar nyelvű – változata. A könyv fő témája: a totalitarizmus és a kultúra viszonyának vizsgálata. Mint a hátsó borítón olvasható, „az újonnan alapított Olasz Királyi Akadémia, az olasz fasizmus legfontosabb kulturális és tudományos intézménye 1934-ben a prózai színházról rendezte meg negyedik nemzetközi «Volta»-konferenciáját, mely - az intézmény céljához híven - az olasz kultúra új korszakát volt hivatott reprezentálni belföldön és külföldön egyaránt. […] Sok éves kutatása eredményeképp Fried Ilona italianista, színház- és kultúrtörténész az emblematikus eseményt felidézve betekintést enged kultúra és politika színfalai mögé, a hatalom és olyan kiemelkedő értelmiségiek, mint Pirandello, Marinetti, D’Annunzio kapcsolatába. A külföldi meghívottak, Walter Gropius, Gordon Craig, Sztanyiszlavszkij, Mejerhold, Stefan Zweig, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Németh Antal és a többiek jelenléte, illetve távolmaradása már érzékelteti, hogy Olaszország és Európa tragédia felé tart”. A nagyszabású kötet néhány fontosabb fejezetét az alábbiak képezik: (II.) „Fasizmus és modernitás, fasizmus és kultúra”; (III.) „A fasizmus és a polgári színház”; (IV.) „A fasizmus és az avantgárd, a fasizmus és a tömegszínház”; (V.) „Egy emblematikus konferencia: az 1934-es Volta-konferencia a színházról […]”; (VII.) „A függöny felgördül: a megvalósult konferencia”. A cím-megjelölések alapján is látható, hogy a szerző egy adott kulturális esemény vizsgálatán keresztül, ugyanakkor többféle megközelítésben szándékozta elemezni a fasiszta totalitarizmus és a kultúra érintkezési pontjait, e kettő egymásra kölcsönösen gyakorolt hatását. A terjedelmi korlátok miatt a továbbiakban néhány önkényesen kiemelt résszel próbálom illusztrálni a kötet jellemző témaválasztásait, vizsgálódási módszereit. Miért pont az 1934-es, említett konferenciára esett a szerző választása? Mint Fried a kötet előszavában hangsúlyozza, az azon évi „Volta-konferencia a prózai színházról sok szempontból emblematikusnak tekinthető mind az olasz, mind az európai kultúra és színház szempontjából. Az olasz kultúra és a színház szerteágazó kérdéseit a fasizmus politikai rendszerében, a totalitarizmus és a modernitás határmezsgyéjén, a harmincas évek nemzetközi vetületében értelmezhetjük” (p. 12). A színházművészetben egyre jelentősebbé vált a rendezői színház, és különösen jelentős fejezetet képvisel a futurizmus, „melynek fő áramlata a nacionalista, majd a fasiszta politikával bizonyos mértékig szimbiózisban létezik. A színház ugyanakkor ki is lép zárt teréből” – hangsúlyozza Fried –, „s nagy tömegrendezvények részévé, formájává is válik […]. A folyamat részeként a modernitásban a színház szerepe mellett a színházi struktúra is változott, a kommercializáció a korábbiakhoz képest nagyobb méreteket öltött” (p.14). A filmművészet és a rádió térhódításával a színház részben átértékelődött, részben háttérbe szorult; a szóban forgó konferencia egyik fő célja „a támogatások, az állandó állami színházak működésének európai léptékű összehasonlítása volt, s ezen keresztül annak demonstrálása, hogy más államok sokkal többet áldoznak a színházukra, mint az olasz” (p.14).
(…)
Az írás teljes egészében itt olvasható:
http://itadokt.hu/fried_ilona_oexcellenciaja_kivansagara
