Izgalmas új antológiát tett közzé a jelentős olasz költő, Valerio Magrelli, akit a magyar közönség akár személyesen is ismerhet, hiszen nemrég az olasz Kultúrintézet vendégeként felolvasóestet tartott, és több verse is napvilágot látott, többek között a Literán és a Versumon. Az Il Mulino Kiadó által kiadott, Magrelli által készített versválogatás a „Milllennium Poetry” főcim mellé eligazító alcímet illeszt: Viaggio sentimentale nella poesia italiana – vagyis érzelmi utazás az olasz költészetben.
Szkárosi Endre
"a költészet él, csak meg kell találni az utat az olvasóhoz. Akik vannak"
Márpedig tudjuk, hogy bizony, az olasz költészet ma már egy ezeréves nyitott folyamat, a Lawrence Sterne műve óta közkeletű szókapcsolat, az „érzelmes utazás” pedig jelzi Magrelli azon alapvető elhatározását, hogy válogatását elsősorban a személyes tetszés, az érzelmi kötődés jellemzi az egyes költőkhöz, főleg pedig a versekhez – így semmifajta, az irodalomtörténeti kánont illető szándéka, célja nincs. Az egyes versekhez rövid ismertetőt és elemzést fűz, mivel bevallott célja, hogy a költészet és az olvasás kapcsolatát mintegy újraindítsa. Hogy felkeltse az érdeklődést a régebb óta verset nem olvasókban, hogy érdemes, és hogy miért érdemes. Olyasmi vállalkozás ez, amelyet – más módon. más körülmények között – Magyarországon az idősebbek a „Miért szép?”-sorozatból ismerhettek. Igaz, ahhoz képest Magrelli vállalkozása sokkal tömörebb, lényegibb, és nem a szakmai olvasónak szóló.
Hogy kik szerepelnek benne? A „kezdeteket” („Le origini”) elsőként a híres olasz nyelvemlék, az „Indovinello veronese”, aztán a szicíliai arab költő, Ibn Hamdís (Toti Scialoja fordította) költeménye fémjelzi. Azután jönnek a szakmai körökben már jól ismert jelentős költők a kezdetek időszakából: Giacomo da Lentini, Jacopone da Todi, Guido Cavalcanti, Cecco Angiolieri, Dante, Petraca – és már rég túl is vagyunk a kezdeteken. Érdekesek Magrelli választásai a következőkben: a Quattrocento költészetét a „Quattrocentóban születettek”, Giovanni Pontano, Poliziano, Jacopo Sannazaro, Ariosto és Michelangelo egy-egy verse hívja elő, a Cinquecentóét pedig Giovanni Della Casáé, Tassóé, Campanelláé, Marinóé és Ciro di Persé.
A Seicento pár verse közé Magrelli meglepő módon beválogatta Milton egy olasz nyelvű költeményét, majd Giacomo Lubrano, Giuseppe Ariale és Metastasio következnek. A Settecento költészetét Parini, Alfieri, Carlo Porta (a milánói dialektus költője), Foscolo, Gioachino Belli (a romanesco költője) és Leopardi egy-egy verse képviseli.
Az Ottocentóban született költők közül a biztos választást már csak a bőség zavara nehezíti: itt Carducci, Pascoli, D’Annunzio, Palazzeschi, Gozzano, Ungaretti és Montale kapnak helyet. A Novecentóban született költők gazdag világát itt Attilio Bertolucci, Giorgio Caproni, Vittorio Sereni és Amelia Rosselli egy-egy verse képviseli.
Az iskolában hasznos olvasmány bizonyára közelebb hozza a mai iskolásokhoz, a mai fiatalokhoz, a mai, kevésbé képzett olvasókhoz az olasz költészet kézenfekvő természetességét, segítőkész erejét, a szellemi nyitottság és a fogékonyság igényének mintegy magától adódó revelációját. Ráadásul Magrelli az ismert költők legtöbbjétől kevésbé vagy épp alig ismert verset választ, hogy semmiképpen ne essen a rutin-olvasás csapdájába senki, sem a költő-szerkesztő, sem az olvasó.
Tanulság: a költészet él, csak meg kell találni az utat az olvasóhoz. Akik vannak.
Valerio Magrelli: Millennium Poetry. Viaggio sentimentale nella poesia italiana. Bologna, Il Mulino, 2015, p. 170
