Vagyis „Totális költészet az elmúlt félszázadban” a címe a Fondazione Sarenco új kiadványsorozatának, amely a konkrét és vizuális költészet közelmúltját dolgozza fel és reprezentálja. Az első kötet az e téren talán legváltozatosabb és leggazdagabb olaszországiét.
Szkárosi Endre
"A totális költészet terminusát a kiemelkedő olasz költő és irodalomszervező, Adriano Spatola vezette be a hatvanas években, amikor is már egyre világosabbá vált, hogy az új médiumok és kifejezési lehetőségek elterjedésével a költészet nyelve immár tartósan visszavette használatába a hangot, a látványt és a mozdulatot."
Blogunk olvasóinak egyre kevésbé meglepőek a fenti terminusok, hiszen időről időre hírt adunk az olasz irodalmi és vizuális kultúra egykor rendhagyónak számító műfajainak újdonságairól. Ezen túlmenően egyre gyakrabban tárgyalják e jelenségeket a hazai kulturális média haladottabbjai, a teljesség igénye nélkül a Magyar Műhely, a Spanyolnátha, az Ambroozia és szerencsére egyre többen mások. És akkor még nem is tettünk említést doktoranduszunk, Szirmai Anna e célra alapított, rendszeres blogjáról, az Artisteriáról.
A totális költészet terminusát a kiemelkedő olasz költő és irodalomszervező, Adriano Spatola vezette be a hatvanas években, amikor is már egyre világosabbá vált, hogy az új médiumok és kifejezési lehetőségek elterjedésével a költészet nyelve immár tartósan visszavette használatába a hangot, a látványt és a mozdulatot. Ha tetszik, tág értelemben ennek felel meg a hangköltészet (sound poetry, poesia visuale), megannyi műfajával a vizuális költészet (visual poetry, poesia visiva) és a performanszköltészet (performance poetry). A konkrét szó művészeti használatát sokan a „musique concrète”, vagyis a konkrét zene világából ismerhetik az ötvenes évek óta. Azonban ugyanebben az időben, talán erre a hatásra is születik meg a konkrét költészet, egyidőben német nyelvterületen és Brazíliában. A mozgalommá szélesedő költészeti konkrétizmus szinte divat lesz a hatvanas években, majd a technológiák további gazdagodásával fejlődése összeér az általában vett vizuális költészetével.
A kiemelkedő jelentőségű olasz vizuális költészet egyik jelentős szereplője, Sarenco a gazdája e könyvsorozatnak, s az első, Itáliát reprezentáló kiadványt is ő szerkesztette. A bevezető tanulmányok egyikét ő írta, a másik kettőt Achille Bonito Oliva és Patrizio Peterlini. És néhány a legnevesebb művészek közül: Carlo Belloli, Ugo Carrega, Anna és Martino Oberto, Vincenzo Accame, Stelio Maria Martini, Luciano Caruso, Eugenio Miccini, Lamberto Pignotti, Arrigo Lora-Totino, Emilio Villa, Giovanni Fontana, Nanni Balestrini – és teljes joggal maga Sarenco.