Januárban ismét Rómában jártunk. Rettenetes esőzés volt, nem olyan, mint általában Rómában, télen: órákig esik az eső, gumicsizma nélkül nehezen boldogulsz… Ám ezúttal több napon át folyamatosan özönvíz volt. A helybeliek panaszkodtak, hogy hetek óta ez a helyzet. Már egy metróállomást és egy bevásárlóközpont alsó szintjét is elöntötte a víz.
A Római Magyar Akadémián, ettől függetlenül, rendben lezajlott a konferencia a hermeneutikáról, magyar, olasz és francia filozófus kollégák részvételével.
Láttunk egy monumentális történelmi-régészeti kiállítást Augustusról, a Quirinale melletti Scuderie-ben, az aktuális képzőművészeti kiállítások közül pedig a „Modigliani, Soutine és a kiátkozott művészek” című kiállítást sikerült megnéznünk a Corso Vittorio elején lévő Galeria Cipolla-ban. A kiátkozott művészeket (Modiglianit, Soutine-t, Utrillot, Suzanne Valadont) az köti össze, hogy a XX. század elején Párizsban, a Montparnasse-on éltek, az akkor korszerű irányzatok elvei szerint (ki posztimpresszinista, ki kubista, ki absztrakt) stílusban festettek, és ugyanazok a műgyűjtők, Jonas Netter és Léopold Zborowski vásárolták meg a képeiket. „Átkozottnak” először barátai hívták Modiglianit, akik őt, nevét rövidítve, „Modi”-nak szólították (vö. „maudit”!). Majd az elnevezés származásuk (többnyire Kelet-Európából, Lengyelországból, Litvániából, Ukrajnából bevándorolt zsidók voltak), életmódjuk és merész avantgárd stílusuk miatt mindannyiukra ráragadt. Én úgy látom, hogy szemléletük is hasonló: legtöbbjüket tragikus világlátás jellemezte.
http://www.romeguide.it/mostre/modiglianipalazzocipolla/modiglianieng.html
Igazi nagy meglepetést a mellékelt fényképeken látható jelenség okozott nekem. A Campo dei Fiorin, kora délután hosszú sor kígyózott - nem akartam hinni a szememnek – a Cinema Farnese felé. Művészmozi előtt sorban állnak jegyért – ilyesmit itthon már nem látni. Megnéztük, mi megy. Biztosan „A nagy szépség"-et, az új olasz filmet akarják látni, gondoltuk. Megkérdeztük a sorban állókat. A „Hanna Arendt”-re szeretnének jegyet venni –válaszolták. Nem tudom, mennyire jellemző ez az eset. Talán az is hozzájárult ezúttal a kíváncsisághoz, hogy Rómában később mutatták be ezt a filmet, mint Budapesten. Korábban hallottuk már a téma iránt érdeklődő olasz barátainktól, hogy tudnak a filmről, és várják a bemutatását. De hogy ennyien?![MittelcinemafestrĹ‘l,_a_blogra[1]-page-002[1].jpg](https://m.blog.hu/ol/olaszissimo/image/Mittelcinemafestr%C4%B9%E2%80%98l,_a_blogra%5B1%5D-page-002%5B1%5D.jpg)
