A Budapesti Olasz Kultúrintézet és a ZERYNTHIA Kortárs Művészetekért Társaság (Associazione per l'Arte Contemporanea Zerynthia) közös szervezésében valósult meg Carla Accardi kiállítása az óbudai Vasarely Múzeumban.
Carla Accardi 1924-ben született a szicíliai Trapaniban, 1947-ig művészeti tanulmányokat folytatott a palermói Képzőművészeti Akadémián. Ezt követően Rómába költözött, és az Osteria Fratelli Menghi híres asztaltársaságával kötött barátságot. A római vendéglő köréhez az 1940-es évektől egészen a hetvenes évekig számos képzőművész, festők, szobrászok, valamint színházi rendezők, színészek, írók és zenészek tartoztak. Accardi az inspiráló környezetben ismerte meg későbbi férjét, Antonio Sanfilippo festőt, akivel több művésztársukkal együtt 1941-ben megalakították a Forma 1 Csoportot. A tagok (Ugo Attardi, Pietro Consagra, Piero Dorazio, Mino Guerrini, Achille Perilli, Antonio Sanfilippo, Giulio Turcato) között Carla Accardi egyedüli nőként a később körvonalazódó feminista szellemiség korai előfutáraként a férfiakkal egyenrangúként dolgozott. A csoport saját magát „marxista formalista” elvek mellett kötelezte el, ez a képi világában leginkább a realizmustól mentes, tiszta formák és színek használatát jelentette, és gyakran geometrikus alapokra épülő, lendületes, a formát előtérbe helyező kifejezésmódban nyilvánult meg.
Carla Accardi tehát egészen az 1950-es évekig a Forma 1 Csoporttal állított ki, majd az ötvenes évek elejétől kezdve egyéni festői karrierje is felívelt, olasz és nemzetközi kiállításokon szerepelt. Ekkoriban a kromatikus összhang és a formai letisztultság művészi kérdései foglalkoztatták. A hatvanas-hetvenes években már kilép a kép síkjából, térbeli installációkat is készít, felfedezi a műanyagban rejlő lehetőségeket, majd a nyolcvanas években megint visszatér a festészethez. Két alkalommal, 1964-ben és 1988-ben szerepelt a Velencei Biennálén, 1997-től pedig tanácsadóként tagja a Biennálé döntőbizottságának.
Egy ilyen gazdag és határozott fejlődési irányt mutató pályakép bemutatására természetesen nem vállalkozik a Vasarely Múzeumban rendezett tárlat. A Hangtalanul című kiállítás kurátorai, Laura Cherubini és Maria Rosa Sossai olyan munkákat válogattak a művésznő hazai bemutatkozása alkalmából, amelyeket eddig nem láthatott a közönség. Az 1999 és 2012 közötti időszak „friss” terméséből a plasztikus lehetőségeket is érintő installációkat, a műanyaggal való kísérletezés három dimenziós eredményeit (Hullám 2008-2009) láthatjuk. Ezen kívül a tárlat másik nagyobb egységét az 1969 és 1972 között keletkezett alkotások adják, amelyek az Accardi-életmű legjellegzetesebb darabjai (Rózsaszín, Sárga, Szürke jelek, Rózsaszín fekete és Zöld fekete). Hatalmas vásznak, egymásba olvadó színes formák olykor apró, sorozatszerű mintázatokká állnak össze. Pulzáló, mozgalmas képek, néhol már-már minimalista irányt választó forma-kompozíciók hoznak létre izgalmas látványvilágot a Vasarely Múzeum tágas földszinti terében.
Jó választásnak bizonyult a huszadik század egyik legnagyobb op-art művészének szentelt múzeumba helyezni a kiállítást. Carla Accardi munkáinak élénk színei és sodró lendülete kiválóan párhuzamba állítható az állandó kiállításon látható, szigorú geometriát követő, óriási Vasarely-vásznakkal. Bár Accardi nem törekszik a térbeliség illúziójának megteremtésére, és színvilága is játékosabb, mégis felfedezhető valamiféle közös elméleti kiindulópont a két alkotó munkáiban. Színek és formák területén dolgoznak mindketten, organikus és geometrikus alakzatok világában, de más-más végpont felé haladnak. Érdemes az olasz formalista művészet nagy alakját a Vasarely-féle mértani pontosság szemszögből is megvizsgálni, ez a nézőpont egészen új távlatokat nyit az önmagában talán nem életre szóló élményt nyújtó kiállítás szemlélői előtt.
Carla Accardi Hangtalanul című kiállítása a Vasarely Múzeumban augusztus 25-ig tekinthető meg.
Szirmai Panni
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
Psicosintesi e Letteratura (6-7 maggio 2021), online
-
Gianni Gismondi: Ridotti di Balsorano – Roma – Budapest andata e ritorno. Pittura Poesia Prosa. Vignate (MI), 2019.
-
Politika és avantgárd – Minikonferencia az Olasz Kultúrintézetben (2019. 03. 06.)
-
Migránsok és hálóhajósok - AIPI konferencia, 2018, Siena
-
My Cat Is An Alien
A bejegyzés trackback címe:
https://olaszissimo.blog.hu/api/trackback/id/tr995448585
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.