2013 májusában a Campus Hungary ösztöndíjprogram lehetőséget adott rá, hogy egy rövid tanulmányútra Bresciaba utazzam. Tanulmányutam elsődleges célja az volt, hogy Eugenio Miccini vizuális költészetének a Berardelli Archívumban fellelhető dokumentumait vizsgáljam meg; azon belül a művekben fellelhető klasszikus elemeket kutattam, mivel ez egy későbbi konferencia-előadás alapjául szolgált. (L'eredità classica nella cultura italiana e ungherese del Novecento dalle avaguardie al postmoderno. XII Covegno italo-ungherese promosso e organizzato dalla Accademia Ungherese delle Scienze e dall'Accademia Nazionale dei Lincei con la collaborazione dell'Università di Roma, La Sapienza, l'Università Eötvös Loránd di Budapest e l'Isituto Italiano di Cultura di Budapest, 29-31 Maggio 2013. - az időközben lezajlott ülsészakról külön beszámoló következi hamarosan.)
A kísérleti költészeti tendenciák a hagyományos (lineáris, rímes, ritmikus) költészet megújítására törekszenek. Többféle irányzat tartozik ide, a hangköltészet fonikus, a konkrét költészet képi elemekkel tágítja a költői kifejezésmódot. A vizuális költészet speciálisan olasz válfaja, a Poesia Visiva sajátos szempontból közelít: a tömegkommunikáció eszközeivel operál, kollázsokban jeleníti meg társadalomkritikus üzenetét, amely a költészet tárgyává és egyben eszközévé teszi a tömegmédiát. Főbb művelői között találjuk a Gruppo 70 művészeit: Lamberto Pigntottit, Eugenio Miccinit, Lucia Marcuccit.
A Poesia Visiva és a konkrét költészet tudományterületével foglalkozó szakirodalom Olaszországban leginkább magánapítványokban hozzáférhető. Körültekintő vizsgálat alapján végül a Fondazione Berardelli könyvtárát választottam a kutatás helyszínéül.
Paolo Berardelli 2007-ben az Észak-Olaszországban, Milánó közelében található, festői Brescia-ban hozta létre magánalapítványát, amely szinte kizárólagosan a vizuális költészet olasz vonulatára (Poesia Visiva), valamint az ehhez a témához köthető szakirodalom gyűjtésére koncentrál. A mára 10 ezer darabosra bővült magángyűjteményben számos ritkaság található a hatvanas-hetvenes évek pezsgő művészeti életének – leginkább a kísérleti költészet körében ismert – alakjaitól (mások mellett: Sarenco, Julien Blaine, Lamberto Pignotti). A műalkotások mellett jelentős forrásértékkel bíró, egyedi művészkönyv-gyűjtemény is a kutatók rendelkezésére áll a Berardelli Alapítványnál. Az évek során felhalmozott műgyűjtemény színvonalas és szakmai szempontok alapján összeállított könyvtárral egészül ki, amely lehetővé teszi a korszakban jelentős alkotók monografikus vizsgálatát.
Az eredetileg építész végzettségű alapító a hatvanas évek óta mozog feltörekvő művészek köreiben, ahol szoros barátságokat kötött, többek közt Sarencóval, aki évtizedeken át látta el tanácsokkal az időközben a gyűjtésbe is belekóstoló Berardellit. Olykor a nehéz helyzetbe került alkotókat műtárgyvásárlással segítette, innen fejlődött ki a későbbiekben jelentős méreteket öltő gyűjtemény, amelyben ma már Argan, Piero Manzoni, Eugenio Miccini, Arrigo Lora-Totino munkái is megtalálhatók. Az alapítvány hangsúlyt fektet a gyűjtemény állagmegóvására is: egy különleges együttműködés keretein belül a milánói Accademia delle Belle Arti restaurátor-növendékei kaptak lehetőséget arra, hogy – az egyébként számukra nehezen hozzáférhető – kortárs műveket restaurálják.
Szirmai Anna
