2016. május 3-án, kedden 17,00 órakor az ELTE BTK Olasz Tanszékén (Budapest, VIII. Múzeum krt. 4/c) Pankovits József és Sőrés Zsolt mutatják be a Helikon Irodalomtudományi Szemle Ólomévek-számát. Közreműködnek a szerkesztők: Puskár Krisztián, Szirmai Anna, Szkárosi Endre, valamint a szerzők, fordítók: Balázs Kata, Giulio D’Angelo, Nagy József és Szokács Kinga.
Olaszissimo
"A Helikon Irodalomtudományi Szemle 2015/4-es 'Ólomévek'-száma különféle művészeti és kulturális ágak mentén egyfajta szocio-kulturális keresztmetszetként jelenít meg egy Magyarországon kevésbé ismert, ám annál szerteágazóbb témát"
A hetvenes évek Olaszországának kultúrája a jobb- és baloldali terrorizmus árnyékában, azzal kölcsönhatásban formálódott, legyen szó avantgárdról, popzenéről, kísérleti művészetekről, szerzői és tömegfilmről, tömegkultúráról és ellen-kulturális mozgalmakról. A terror éveiben olyan társadalmi traumák keletkeztek, amelyek hatásai a mai napig jelen vannak, és beépültek Olaszország kulturális és politikai tudatába. Mindez nem csupán az olasz történelem része: a második világháború utáni Európa történelme is értelmezhetetlen azon folyamatok nélkül, amelyeket bár az 1968-as évszámmal azonosítunk, ám azon jóval túlmutatnak. Olaszországban - Európában egyedülálló módon - a hatvanas évek kulturális forradalmát és politikai polgárjogi mozgalmát az olasz politikai vezetés által irányított feszültségstratégia követte, ami a hetvenes évekre folyamatos terrorakciókhoz vezetett, és nyílt fegyveres harccá vált egyes parlamenten kívüli politikai csoportosulások és a rendfenntartó erők között. A Vörös Brigádok nagyszabású, 1978-as akcióját, Aldo Moro elrablását és meggyilkolását politikai megtorlás követte, ami – Nanni Balestrini szavaival élve – egy “generáció megsemmisítését” eredményezte.
A Helikon Irodalomtudományi Szemle 2015/4-es „Ólomévek”-száma különféle művészeti és kulturális ágak mentén egyfajta szocio-kulturális keresztmetszetként jelenít meg egy Magyarországon kevésbé ismert, ám annál szerteágazóbb témát, illetve bevezetésként szolgál a ’68 utáni kultúrtörténet európai párbeszédének olasz vonatkozásaiba.
