Fontos kiadvánnyal erősödött a kortárs olasz irodalom egyébként halvány magyarországi jelenléte: az ELTE Eötvös József Collegiumának kiadásában megjelent az Eötvös Collegium Olasz Műhelyében készült és Ludmann Ágnes által szerkesztett, Allegri disperati – Vidám vigasztalanok című, kétnyelvű prózai antológia. A hiánypótló kötet az elmúlt néhány évtized olasz szépprózájának kiemelkedő íróit, egyben egy sajátos stilisztikai és nyelvfelfogás képviselőit mutatja be néhány munkájukon keresztül – ezt a sokrétű, mégis specifikus kohéziót a szerzők regionális származásával „emiliai írók”-ként szokás említeni.
Olaszissimo
"A kötetben bemutatott írók pedig – miközben az olasz nyelvű széppróza kiemelkedő és elismert képviselői – írói felfogásukban, a nyelvhez való viszonyukban nem annyira a mainstream, mint inkább a kísérleti irodalomhoz kötődnek"
Érdekes módon ez a tartomány (ismertebb városai Bologna, Ferrara, Modena, Parma, Piacenza, Reggio Emilia) a maga sajátos hagyományaival (hogy messzebbre ne menjünk, Vergilius is itt született), városi és kulturális struktúráival sajátosan intenzív szerepet játszott a Secondo Novecento irodalmi modernizációjában. A kötetben bemutatott írók pedig – miközben az olasz nyelvű széppróza kiemelkedő és elismert képviselői – írói felfogásukban, a nyelvhez való viszonyukban nem annyira a mainstream, mint inkább a kísérleti irodalomhoz kötődnek. Elmondható ez a 20. század második felének irányadó olasz írójáról, a végre magyarul is megjelenő Luigi Malerbáról - aki az olasz neoavantgárd, a Gruppo 63 legbelsőbb körében indult, majd munkásságával iskolát teremtett - ugyanúgy, mint az orosz avantgárdot tanulmányozó és az új-avantgárd vonzáskörében kibontakozó Ermanno Cavazzoniról, vagy a kísérleti irodalom tekintetében vonatkoztatási pontot jelentő Gianni Celatiról. Már a 20. század végi, ezredfordulós olasz irodalom fontos szereplője az angol nyelvű irodalom avatott fordítójaként is ismert Daniele Benati, illetve az elmúlt két évtized meglepetés-irodalmának részesei, a kötetben szintén szereplő Paolo Nori és Ugo Cornia.
Nemes, de többnyire megszakadt hagyományhoz csatlakozik az Allegri disperati – Vidám vigasztalanok azzal is, hogy a gondos műfordítások mellett helyet ad az eredeti szövegeknek is. Ezzel nem csupán az italianista szakma és a diákság számára teszi lehetővé az értő olvasást, hanem azoknak az olvasóknak is örömet okoz, akik valamilyen okból az olasz nyelv és az itáliai kulturális valóság iránt érdeklődnek mélyebben. Az öröm részese természetesen az ELTE Italianisztikai Doktori Programja, ahol a projekt odaadó gazdája, Ludmann Ágnes a kötet által reprezentált irodalom doktori kutatását folytatja, valamint az ELTE Olasz Tanszéke is, ahol a fordítók többsége tanulmányait végzi, illetve végezte.
