Ritkán találkozhat az olvasó olasz filmművészetről és filmrendezőkről szóló magyar nyelven megjelent könyvvel, ezért is volt nagy öröm kézbe venni a Nagyszerű rögeszmém, a film c. kötetet, mely a közelmúltban a rendező neve alatt jelent meg a Kalligram kiadónál.
A könyv könnyed és élvezetes olvasmány, nemcsak a – Bertolucci-életművet ismerő - filmrajongóknak, hanem az olasz kultúra iránt érdeklődőknek is, mivel emberi hangvételű, nehéz elemzésektől és szakzsargonoktól mentes, ugyanakkor mélyre hatóan megismertet az olasz filmrendező sajátos világával, pályájának fontos pillanataival, filmjeinek lélektani hátterével, és bármelyik fejezetnél elkezdhető. Egyetlen negatívuma, mely inkább a szerkesztést érinti, hogy sokszor találunk benne ismétlődéseket, olyan történeteket, melyek többször – az írások után az interjúkban is - visszaköszönnek.
Ez a válogatás Bertolucci negyven év alatt készült – többnyire filmes - írásaiból, emlékeiből és a vele készült interjúkból tárja elénk a legfontosabbakat. Az első fejezet gazdag háttéranyagot nyújt az olasz rendező életműve iránt érdeklődőknek, mivel ő maga mesél filmjei születésének és fogadtatásának körülményeiről, azokkal kapcsolatos érzéseiről, gondolatairól. Itt a középpontban nem is a filmjei, a filmelemzések, hanem maga a filmek születése fölött bábáskodó Bertolucci áll, az ő világlátása, elképzelései, amelyekből mi, olvasók úgy érezhetjük, hogy sokat megértünk az ő filmművészetéből.
A második és harmadik fejezetben a rendező emlékeit, meghatározó élményeit ismerhetjük meg, a rá nagy hatást gyakorló személyekről, művészekről és munkatársakról, illetve a filmművészetről való gondolatait. Édesapja, Attilio Bertolucci költészete után az olasz kultúra nagy alakjaival – mint Pasolini és Moravia, akikkel gyakran közös vacsorákon vitatták meg az Élet és Művészet dolgait – való folytonos eszmecsere, majd a fiatal francia filmesek, elsősorban Godard formálják a fiatal rendező ízlésvilágát. Emellett olyan szerencsés szakmai találkozásokról is olvashatunk, amelyeknek az ő művészete igen sokat köszönhet. A filmművészetről alkotott írásaiban egyértelműen kiviláglik, hogy olasz és amerikai filmrendezők mellett a francia filmrendezők a nagy kedvencei: Godard, Bresson, Renoir és Ophüls.
A záró részben a rendezőt egyéb emberi oldaláról ismerhetjük meg. A különböző interjúkban szó esik a zenéről, Bertolucci zenei ízléséről, az utazásairól és természetesen a moziról, ami az ő nagyszerű rögeszméje, még tolószékbe kényszerítve is. Legújabb filmje az Én és Te, mely Niccolò Ammaniti történetéből készült, júniusban került a magyar mozikba.
Zombori Áron
Alább közöljük Bárdos Judit filmesztéta, Élet és Irodalomban is megjelent recenzióját:
http://www.bardosjudit.hu/index.php/letolthet-magyar-nyelv-publikaciok4
