A varázslatos Puglia ékszertelepülései között Bari az a modern, egyetemi nagyváros, amely a legrégebbi középkori városmagot a legváltozatlanabb formában őrzi. Hosszú tengerparti sétányán (a”lungomare promenádján”) már újkori, modern palazzók húzódnak, nem egy a fasizmus korának építészetét képviselve. Ilyen a Palazzo della Provincia is, amely nevéhez hűen képviseleti-hivatali intézmény, ám negyedik emeletén egy galéria, a Pinacoteca húzódik meg, részben a pugliai festészet emlékeit, részben országos hírű művészek (Ottone Rosai, Mario Sironi, Giuseppe Pellizza da Volpedo, Giorgio Morandi, Carlo Carrà, Filippo De Pisis, Giuseppe De Nittis stb.) egy-egy művét őrzi, illetve utóbbitól – a régió szülötteként - sokat.
A képtár ugyanakkor folyamatosan helyt ad egy-egy nagyszabású kortárs művészeti kiállításnak is, amely egy-egy kiemelkedő olasz művész életművébe kínál betekintést. Nemrég például Mimmo Paladino szobrai voltak láthatóak, legutóbb pedig az 1923-ban Trevisóban született Carlo Guarientinek az elmúlt évtizedekben készült vegyes technikájú festményeiből, szobraiból, installációiból hoztak létre reprezentatív kiállítás. Ennek izgalmas koncepciója szerint Guarienti egy-egy modern, rendhagyó, sajátos, konkrétista és avantgárd vonásokat is tartalmazó munkáját a képtár anyagának antik darabjaival állították összefüggésbe. A kortársi művek így kerültek közös térbe a római, az etruszk, vagy éppen az itáliai középkor és kora-reneszánsz ismeretlen vagy neves alkotóinak ránk maradt alkotásaival.
Carlo Guarienti Trevisóban született, de családja Veronából származik. E két városban töltötte gyermekkorát, majd 1942-ben Firenzébe költözött. Régi festészeti technikákat tanulmányoz, részben az idős De Chirico hatása alatt. Később Spanyolországban él, ahol Tiziano és Velazquez vásznai bűvölik el elsősorban. Az ötvenes évek közepétől, Arturo Martini ösztönzésére is, a fantázia és a látomásosság ihleti festészetét. 1956-tól Rómában él, ahol az Istituto Centrale di Restauro tevékenységét kíséri figyelemmel, és az olajfestéstől eltérő technikákat, például a tojással kevert tempera és a mész-kazein használatával kísérletezik. Azóta a kortárs római festészet és szobrászat nagy alakjának számít.
Szkárosi Endre
