Il Convegno “Psicosintesi e Letteratura” si terrà online il 6-7 maggio 2021. L’evento è organizzato dall’Istituto Italiano di Cultura di Budapest, dall’Istituto di Psicosintesi di Firenze e dal Corso di Dottorato in Storia della Cultura e della Letteratura Italiana dell’Università Loránd Eötvös (ELTE) di Budapest.
Roberto Assagioli
Lo psichiatra Roberto Assagioli fu il primo seguace di Freud in Italia, scrisse la sua tesi insieme a Jung, e poi sviluppò ulteriormente la psicoanalisi fino ad elaborare la psicosintesi. Oggi, oltre a Maslow e Wilber, è considerato uno dei fondatori della psicologia transpersonale, nonché il padre della psicosintesi.
Interverranno al convegno Piero Ferrucci, allievo di Assagioli, Gianni Yoav Dattilo, ex presidente dell'Accademia di Psicoterapia Psicosintetica, Lucia Bassignana, delegata dell'Istituto di Psicosintesi di Firenze, Catherine Ann Lombardo, delegata dell’Association for the Advencement of Psyhosynthesis (AAP), Kees Den Biesen, ricercatore e letterato olandese; mentre tra i relatori ungheresi troveremo Katalin Orosz, terapista transpersonale, il poeta Balázs Kerber e la ricercatrice Zsuzsanna Tóth-Izsó.
Istituto di Psicosintesi
La conferenza inizierà con la proiezione del film intitolato Roberto Assagioli - Lo scienziato dell'anima (in italiano, con sottotitoli in inglese), seguita da una conversazione con i registi e un esperto. L’incontro si propone di individuare un approccio psicosintetico alla critica delle opere letterarie, per muovere i primi passi verso lo sviluppo di un metodo di analisi dell'arte letteraria basato sulla psicosintesi.
Per partecipare alla conferenza non è necessaria l’iscrizione. Si potrà accedere all’evento gratuitamente collegandosi tramite il seguente link alla piattaforma Zoom:
https://zoom.us/j/95363819064?pwd=SkRzeS9LSU1saFRvUHBScHUvUnRCZz09
Numero ID: 953 6381 9064
Codice di accesso: 285883
Per maggiori informazioni scrivera a: convegno.assagioli.2020@gmail.com
Sono benvenuti al convegno tutti gli interessati alla letteratura, alla psicologia, alla spiritualità e all'arte.
Szólj hozzá!
Pszichoszintézis és irodalom címmel online tudományos konferenciát szervez a budapesti Olasz Kultúrintézet, a Firenze székhelyű Istituto di Psicosintesi és az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Italianisztikai irodalom – és művelődéstörténeti programja.
A konferencia időpontja: 2021. május 6–7. (online)
Roberto Assagioli pszichiáter, a pszichoszintézis atyja, Freud első olaszországi követője volt, szakdolgozatát Jung mellett írta, majd a saját maga által kidolgozott irányba fejlesztette tovább a pszichoanalízist. Ma Maslow és Wilber mellett a transzperszonális pszichológia egyik alapítójaként tartják számon.
Roberto Assagioli
A konferencia előadói között üdvözölhetjük többek között Assagioli egyik közvetlen tanítványát, Piero Ferruccit, továbbá Gianni Yoav Dattilót, a Pszichoszintézis Pszichoterápiás Akadémia volt elnökét, Lucia Bassignanát, a firenzei anyaintézet delegáltját, Catherine Ann Lombardót, az amerikai intézet delegáltját, Kees Den Biesen holland irodalomkutatót, magyar részről pedig Orosz Katalin transzperszonális terapeutát, Kerber Balázs költőt és Tóth-Izsó Zsuzsanna Assagioli-kutatót. A konferencia a Roberto Assagioli – A lélek tudósa c. film vetítésével kezdődik (olasz nyelven, angol felirattal), amelyet beszélgetés követ a film rendezőivel és egyik szakértőjével.
Istituto di Psicosintesi
A találkozó központi témája az irodalmi művek pszichoszintetikus megközelítése, valamint az első lépések megtétele egy pszichoszintézis alapú irodalmi műelemzési módszer kidolgozásának irányába.
A konferenciához regisztráció nélkül, ingyenesen lehet csatlakozni az alábbi Zoom linken keresztül:
https://zoom.us/j/95363819064?pwd=SkRzeS9LSU1saFRvUHBScHUvUnRCZz09
ID riunione: 953 6381 9064
Passcode: 285883
További információ: convegno.assagioli.2020@gmail.com
Minden, az irodalom, a pszichológia, a spiritualitás és a művészet iránt érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
Szólj hozzá!
L’8 marzo è la Festa della Donna, una ricorrenza atta a ricordare sia le conquiste sociali, economiche e politiche da parte delle donne. Così come le discriminazioni e le violenze di cui queste sono state e sono ancora, purtroppo, oggetto in molte parti del mondo.
Proprio nel mese di marzo del 2018 si costituisce Feminism – Fiera dell’editoria delle donne.
Forrás: feminismfieraeditoriadelledonne.it
Come si evince dal titolo la fiera ha l’obiettivo di dare visibilità e autorevolezza alla produzione d’autrice, le ideatrici di questa manifestazione culturale annuale sono Maria Palazzesi, Giovanna Olivieri, Anna Maria Crispino e Stefania Vulterini.
Forrás: feminismfieraeditorialedelledonne.it
La quarta edizione Feminism4 Fiera dell’editoria delle Donne 2021 è stata inaugurata domenica 7 marzo, con un incontro intitolato “La cultura a-venire” e ad esso hanno partecipato donne protagoniste di primo piano nei campi della cultura, come Anna Foglietta (attrice), Igiaba Scego (scrittrice), Loredana Lipperini (giornalista), Silvia Federici (scrittrice), e Nadia Terranova (scrittrice).
Il calendario eventi e i libri in fiera sono disponibili sul sito:
https://www.feminismfieraeditoriadelledonne.it/
Maria Puca
Szólj hozzá!
Il 15 dicembre 2020 è uscito il romanzo "Ma il bel Danubio blu" scritto a quattro mani con mia madre, Maria Teresa Angelini. Il romanzo "Ma il bel Danubio blu" si ispira a fatti e a vicende verosimili o realmente accadute in Ungheria e in Italia negli anni 1960-1970, ma stemperate sempre dalla penna e dalla rielaborazione fantasiosa delle autrici. Il protagonista, Dino, figlio di un soldato morto in Russia e allevato dalla madre e dai nonni, vive in un paesino tra Bologna e Modena in un ambiente gretto e maschilista, pieno di pregiudizi. È un ragazzo ingenuo, credulone, che un giorno, seguendo la moda del tempo, parte per l’Ungheria con una comitiva di alcuni amici del bar con l’intenzione di rimorchiare giovani donne dell’Est, bellissime, molto più disponibili e appetibili delle ragazze occidentali. Le vicende principali del romanzo sono ambientate infatti intorno alla metà degli anni Sessanta del Novecento, quando l’Italia viveva nel boom economico, le due Germanie erano divise, in piena Guerra Fredda. Erano gli anni del miracolo economico, ma precedenti all’epoca della libertà sessuale. Il libro è stato pubblicato dalla casa editrice Giraldi editore.
https://www.giraldieditore.it/catalogo/ma-il-bel-danubio-blu
Szólj hozzá!
Nemcsak italianistaként, hanem etika és hittan szakos tanárként is nagy érdeklődéssel forgatom kedves tanítványom ajándékát, Paolo Giordano Járvány idején című könyvét[1]. A fizikus szerzőt többek között a Prímszámok magánya című, Strega-díjas kötetéből is megismerhette már a magyar olvasóközönség. Ezzel az újabb könyvével a Covid-19 világjárvány kitörésére kívánt késlekedés nélkül reagálni. A mű keletkezése óta eltelt csaknem egy év alatt a helyzet súlyosbodott – a fertőzöttek száma a tavaly február végi nyolcvanötezerről több mint ezerszeresére, a halottaké több mint hatszázszorosára, háromezerről közel kétmillióra nőtt - ezért napjainkban sajnos minden sora hatványozottan aktuális. Giordano matematikusként pontosan tudhatta, hogy mire számíthatunk, mivel „a természet természeténél fogva nem lineáris”, ezért figyelmeztet a média megnövekedett felelősségére is. „Aggasztó és drámai” helyzetként definiálni az esetszámok robbanásszerű növekedését nem más, mint a normalitás elferdítése, öncélú riogatás. Félelem ellen a matematikát tartja a legjobb orvosságnak Giordano, és minden elmélkedésének ez a kulcsa: a járvány alatt és a járványon túl mennyire leszünk képesek megtanulni és alkalmazni a tudatosságot, amely az egyetlen esélyünket jelenti a túlélésre. A mágikus és az intuitív gondolkodás óvatlansághoz vezetnek, ezért ezeket száműznünk kell a járvány elleni eszköztárunkból. Arra is vigyáznunk kell, hogy gondolkodásunk ne szűküljön sémákba, sztereotípiákba, ami már csak azért is nehéz, mert a média is ezekkel manipulál. Vicces példatárát vonultatja fel Giordano a minden igaz, és mindennek az ellenkezője is igaz csapdájának. Ne dőljünk be az álhíreknek, használjuk Ockham[2] borotváját: tételezzük fel, hogy többnyire az egyszerűbb megoldás a helyes. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a betegség a denevérekről terjedt át az emberre, mint annak, hogy a vírust tartalmazó fiolát egy titkos katonai kísérleteket folytató laboratóriumból lopták el, hogy megfertőzzék a kínai népet, vagy az ehhez hasonló összeesküvés elméleteknek. Az ismeretlentől való félelmünket, ha nem próbáljuk meg racionális gondolkodással legyőzni, akkor hatalmukba kerítenek bennünket a képzelgéseink, könnyen rasszistává, xenofóbbá válhatunk. Be kell látnunk, hogy mi magunk vagyunk saját magunk legádázabb ellenségei. A híres angol viselkedéskutató és szürrealista festő, Desmond Morris már 1994-ben megjelent Az emberállat című könyvében leírta, hogy az összes világ-vége verzió közül a legvalószínűbb egy mutációval létrejövő halálos betegség, amelyet ugyanolyan könnyű elkapni, mint a náthát.[3] Giordano sincs más véleményen, de míg Morris a tényközlésre szorítkozik, ő élesen kritizálja az embernek a környezetével szemben tanúsított agresszív fellépését, rámutat, hogy a vírusok valójában a környezetrombolás menekültjei.
Forrás: libri.hu
Paradox módon, éppen akkor, amikor közösségi létünk feladására kényszerülünk, és a maszkunk mögül, vagy a háziőrizet magányából gyanakodva méregetjük egymást, meg kell tanulnunk egy újfajta, felelősségvállalással járó közösségi létet. Egységes organizmusként kell újra értelmeznünk magunkat, felfogva, hogy minden, amit teszünk, vagy nem teszünk, másokra is vonatkozik, mégpedig oly módon, hogy egyedi cselekedeteink együttes hatása nem lesz egyenlő egyedi cselekedeteink összegével. Miközben erősségünk a képzelgés, valódi képzelőerőnk meglehetősen gyenge. Amíg nem tapasztaljuk meg saját bőrünkön egy betegség vagy egy környezeti ártalom hatását, hajlamosak vagyunk a „rajtam kívül mindenki másra vonatkoznak a szabályok” mentalitásra.
Forrás: ansa.it
Giordano szerint úgy kell tekintenünk a járványra, mint egy játékra, amelynek szabályai, stratégiái, céljai vannak. Akarva-akaratlanul, valamennyien játékosok vagyunk (a XXI. században nincs az a remete, aki kívül élne a gráfon), így senki nem vonhatja ki magát a szabályok alól. A játékosok három csoportra oszthatók: S (suspectible = veszélyeztetettek), I (infective = fertőzöttek), R (removed = akiket már nem lehet megfertőzni). Giordano biliárdgolyókkal modellezi a világban mozgó hét és fél milliárd embert. A Covid-19-ben minden I átlag két S-sel ütközik, vagyis minden fertőzött megfertőz legalább még két embert. A helyzet akkor jó, ha minden fertőzött egynél kevesebb embert fertőz meg, így megáll a járvány terjedése. A cél az R-ek számának növelése. A megoldás: a vakcina. Az oltással elérhető, hogy a gyógyultakon és a halottakon kívül, akik I-ből lettek R-ré, közvetlenül is nagy számban át lehessen lépni S-ből az R-be. Azonban amíg az oltásra várunk, egyetlen stratégiánk a türelem lehet, vagyis a maszk, a karantén, a home office, a kijárási korlátozás. Hét és fél milliárd ember nem bolyonghat büntetlenül szerte a világban közlekedési hálózatot biztosítva a koronavírus számára.
Giordano egy többek számára talán váratlannak tűnő fordulattal, a 90. zsoltár könyörgésével zárja a könyvét:
„Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.”
Mi ez? A matematikus imája, aki belátja, hogy a kontrollvesztés végső orvossága mégiscsak túlmutat a matematikán? De legalábbis egy kicsit intuitív, kicsit mágikus kikacsintás a transzcendens irányába: az állandó számolás (fertőzöttek, gyógyultak, pénzünk), a valószínűségszámítás és a statisztikai adatok értékelése közepette lassítsunk kicsit, és vegyük számba valódi értékeinket.
Paolo Giordano (forrás: europakiado.hu)
Paolo Giordano a könyvéből származó bevételének egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel, így aki megvásárolja a művét, szintén nemes célokat támogat!
Hegedűs Anna
[1] Paolo Giordano: Nel contagio, Giulio Einaudi, 2020.; Járvány idején, Európa, 2020., (ford. Matolcsi Balázs)
[2] William Ockham (c. 1287-1347) angol filozófus, ferences rendi szerzetes, idézi: P. Giordano: i. m. 73.
[3] Desmond Morris: The human animal, BBC Books, 1994; Az emberállat, Magyar Könyvklub 1997., (ford. Káldos Zsolt), 115.: a túlnépesedés okozta károsodás szintjei: 1. Az egyedek pszichológiailag egyre feszültebbé válnak. 2. Ez a feszültség élettani zavarokhoz vezet. 3. Ezek a zavarok gyengítik a test természetes védekező mechanizmusait. 4. A legyengült immunrendszer miatt az egyedek könnyebben fertőződnek. 5. A túlzsúfoltság miatt a fertőzés futótűzként terjed. 6. A fertőzésből járvány lesz. 7. A járvány megtizedeli a populációt.
Szólj hozzá!
Con l’arrivo dell’Avvento si rinnova la magia dei mercatini di Natale, caratterizzati dalle casette di legno con tetti spioventi, dalle bancarelle decorate ed illuminate, piene di prodotti tipici e dalle musiche appartenenti al folklore austriaco e tedesco, ma anche italiano.
A partire dal 1300 i mercatini tradizionali di Natale, nati in Germania e Alsazia, si sono diffusi nelle regioni alpine, raggiungendo così anche l’Italia. Si tratta di manifestazioni pubbliche, che solitamente hanno luogo all’aperto, nel centro cittadino. Qui i commercianti espongono in stand più o meno grandi tanti prodotti natalizi, dalle decorazioni, ai prodotti gastronomici, dall’artigianato ai souvenir. Un servizio di ristorazione tipico propone il vin brulè, panini, salsicce e wurstel caldi.
Forrás: notizie.it
Generalmente la decorazione del centro che ospita i mercatini e degli stessi stand è molto suggestiva e ricrea l’atmosfera tipica natalizia. L’illuminazione è notevole ed è composta da luminarie e, talvolta, anche da fuochi di ceppi. In sottofondo sono riprodotti i canti di Natale che accompagnano i visitatori nei loro acquisti. Spesso la visita dei mercatini è allietata anche da spettacoli di intrattenimento che riprendono la tradizione del presepe o della nascita di Gesù.
Nell’Alto Adige i mercatini di Natale colorano le vie e le piazze di Bolzano, Merano, Bressanone, Brunico e Vipiteno. Raggiungibili comodamente anche in treno, questi sono i luoghi ideali dove immergersi in un’atmosfera incantevole fatta di colori, profumi e sapori che scaldano il cuore.
Forrás: mercatini-di-natale.bz.it
I mercatini di Natale a Milano invece fanno capo soprattutto alla Fiera degli Oh Bej! Oh Bej, i tradizionali mercatini della Festa di Sant’Ambrogio, Patrono della città. Essi rappresentano una delle più antiche tradizioni milanesi: le prime origini storiche risalgono al 1288. Nello stesso periodo, Milano ospita due appuntamenti storici importanti: la Prima della Scala, la sera del 7 dicembre, e il concerto di Natale in Duomo, gratuito e aperto a tutti, la sera del 20 dicembre.
Forrás: paderno7onair.it
Famosi in tutto il mondo sono i mercati di arte presepiale napoletana, un’arte risalente alla fine del ‘700 rimasta inalterata nel corso dei secoli. Le celebri botteghe artigianali di presepi di Via San Gregorio Armeno, una vera e propria istituzione a Napoli, dagli inizi di novembre fino all’Epifania mettono in mostra statuine per i presepi tradizionali oltre a creazioni più eccentriche.
Forrás: tuttomercatinidinatale.it
Una delle più suggestive città italiane durante il periodo di Natale è Matera, Capitale Europea della Cultura 2019, conosciuta per il suo evocativo Presepe Vivente. Tutti i fine settimana di dicembre si svolge una rappresentazione sacro-teatrale della Natività nella splendida cornice dei Sassi di Matera, con la partecipazione di attori che portano in scena diversi momenti di vita quotidiana della Giudea di duemila anni fa.
Forrás: sassiland.com
A Gubbio, in Umbria, ogni anno, la sera del 7 dicembre, viene acceso lo storico albero di Natale, il più grande al mondo. Esso è realizzato sul Monte Ingino e arriva fino alle mura medievali della città, è illuminato da oltre 700 luci multicolore, copre una lunghezza di 750 metri e uno spazio di 130 mila metri quadri.
Forrás: picchionews.it
In Italia i mercatini di Natale rappresentano ogni anno luoghi magici da riscoprire, sono l’occasione per trovare regali originali, assaporare delizie locali e uscire dalla quotidianità per vivere appieno il periodo natalizio.
Maria Puca
Szólj hozzá!
La mostra We Rise by Lifting Others si tiene dal 3 dicembre 2020 al 7 febbraio 2021 presso Palazzo Strozzi a Firenze. Essa rappresenta il nuovo progetto dell’artista italiana Marinella Senatore, invitata a proporre una nuova riflessione sull’idea di comunità, vicinanza e relazione in un momento storico in cui la nostra quotidianità è caratterizzata dal distanziamento sociale.
La rappresentazione è curata da Arturo Galansino, direttore generale della Fondazione Palazzo Strozzi, ed è composta da una grande installazione per il cortile, ispirata alle luminarie della tradizione popolare dell’Italia meridionale e da un programma di workshop partecipativi, intenzionalmente creati dall'artista per la modalità online. Le tematiche principali sono l’attivazione sociale e la costruzione di comunità attraverso la pratica performativa.
L’installazione è alta oltre dieci metri e illuminata da centinaia luci LED, è perfettamente inserita nello stile rinascimentale del cortile di Palazzo Strozzi creando una sorta di cortocircuito estetico, un’esperienza fra storia, cultura popolare e strutture sociali, fondamenti della ricerca dell'artista.
Marinella Senatore (Cava de’ Tirreni, 1977)
Marinella Senatore è tra le artiste italiane più conosciute e apprezzate a livello internazionale. La sua arte è partecipata e relazionale e riprende diverse discipline: arti visive, danza e teatro. Nel 2013 ha fondato School of Narrative Dance, un progetto didattico incentrato su inclusione e crescita personale.
Ha realizzato performance, dipinti, collage, installazioni, video e fotografie, coinvolgendo intere comunità intorno a tematiche sociali e questioni urbane, quali l’emancipazione e l’uguaglianza, i sistemi di aggregazione e le condizioni dei lavoratori.
Le sue opere sono state esposte in Italia e in tutto il mondo, come nel Centre Pompidou di Parigi o nel museo MAXXI di Roma. L’artista ha partecipato a molte biennali internazionali, come Manifesta 12 e alle Biennali di Lione e Venezia. Tra i suoi riconoscimenti ricordiamo il premio ricevuto alla quarta edizione dell’Italian Council, il premio MAXXI, la fellowship della American Academy in Rome e il New York Prize.
SITO UFFICIALE: http://www.palazzostrozzi.org
Maria Puca
Szólj hozzá!
La crisi globale causata dal COVID-19 ha avuto un profondo effetto sul mondo come lo conoscevamo. Non possiamo più tornare alla nostra solita normalità, ma possiamo crearne una nuova, diversa e distante, affinché possiamo essere ancora vicini.
Da ciò ha preso spunto la mostra intitolata COME VIVREMO IN UN PROSSIMO FUTURO? | How will we live in the future?
È una domanda alla quale Adolfina de Stefani, con la collaborazione di Guenda Mai, ha provato a dare non una, ma più risposte, grazie alla partecipazione di artisti che, alla luce di questa situazione, hanno dovuto ripensare alla loro arte in un nuovo spazio, ovvero quello digitale.
Adolfina de Stefani, laureata alla facoltà di Architettura di Venezia, è attiva nel campo artistico già dalla seconda metà degli anni ‘60 in numerosi ambiti disciplinari; è coinvolta in svariati progetti e collaborazioni parallele. Il suo lavoro nasce da una serie di riflessioni sui linguaggi delle arti visive, con particolare attenzione all’utilizzo dei mezzi multimediali per creare nuove relazioni tra spazio, tempo, immagini, suoni, pubblico e performance. Cerca di fare luce sul fenomeno del corpo come elemento fondamentale della performance, sul magnetismo che provoca al fruitore e di renderlo come documentario aperto ad un pubblico dal vivo. I momenti improvvisati diventano materia centrale dalla quale creare nuove possibilità di movimento del corpo, lasciando libera interpretazione e interazione con un pubblico spettatore. Nei suoi gesti converge tutto il suo immaginario dal segno urbano alle tracce di storie impossibili, a pensieri interiori, creando una sensazione emozionale pura e una nostalgia per un futuro più equilibrato.
L’iniziativa di Visioni ALTRE ha dato – e darà in altre mostre – una nuova voce agli artisti che si sono esibiti non solo nel linguaggio tradizionale, ma anche portando delle novità che hanno coinvolto nello stesso spazio espositivo il pubblico. Inoltre, alla mostra espositiva si sono affiancate serate ad eventi dedicati ad altre forme d’arte, quali musica, poesia, video, performance.
La sperimentazione artistica è stata, dunque, il fulcro della mostra che si è tenuta dal 18 maggio al 15 ottobre 2020 a Campo del Ghetto Novo a Venezia, uno dei campi più rappresentativi di Venezia per la sua storia e luogo di grande interesse culturale per la presenza di diverse gallerie e spazi espositivi.
Scelto per molteplici mostre, il Ghetto Novo è facilmente raggiungibile a piedi dalla Stazione ferroviaria o da Piazzale Roma, o tramite vaporetto Actv (fermata: Guglie).
La creatività e l’arte sono state fondamentali per la rinascita dell’Italia in passato e lo sono anche oggi. In un Paese che ha voglia di ricominciare tali iniziative artistiche e culturali continueranno ad avere un gran successo anche nella loro versione digitale.
Maria Puca
Szólj hozzá!
Gianni Gismondi (1959 -), abruzzói származású művészettörténész, tanár, író, festő és költő 1993 óta él Magyarországon, azóta tanít a kőbányai Szent László Gimnázium olasz két-tannyelvű tagozatán művészettörténetet, irodalmat és történelmet. 1997-től 2007-ig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem óraadó tanáraként is dolgozott. Számos könyvet írt: regényeket, szatirikus elbeszéléseket szülőfalujáról, Ridotti di Balsoranóról és az abruzzói vidéki életről, valamint magyarországi viszontagságairól is. Cikkeket, tanulmányokat publikált többek között a Nuova Corvina és az Italia című folyóiratokban is. Tanárok, diákok, idegenvezetők és a közhelyeknél mélyebbre látni kívánó turisták egyaránt érdeklődéssel forgathatják a Magyarország kincseire rácsodálkozó művészettörténész „Tra Ottocento e Novecento, L’arte con gli occhi degli artisti ungheresi” (StreetLib, 2020) című kötetét.
Ridotti di Balsorano – Roma – Budapest andata e ritorno című, új könyve nem szokványos önéletrajz. Különlegessége abban rejlik, hogy nem illusztrációkat készít az írásaihoz (ahogyan azt némelyik korábbi kötetében teszi), hanem éppen fordítva: festményekben beszéli el életét és korát, majd a képeket fordítja le költeményekre. Végül pedig az író is szót kér: magyarázatokat fűz az egyes képekhez, a keletkezésük okairól és körülményeiről mesél. Nem csupán az író, hanem a jó tanár is megszólal, aki tudja: ha múzeumba viszi a gyerekeket, nem elég szélnek eresztenie őket – támpontokat is kell adnia az értő szemlélődéshez.
Felesége[1] hosszan tartó, súlyos betegsége és korai halála életére és művészetére egyaránt rányomja bélyegét. Amint végigjárja vele kálváriáját, Krisztus kínszenvedésének mélyebb ismeretéhez jut el. Ennek jeleként sokszor ábrázol
átszögezett kezeket és lábakat és szabadságuktól megfosztott, megsebzett, meztelen alakokat. Krisztus töviskoronáját szögesdrótból fonja a modern kor embere, aki minden háborújával és erőszakos cselekedetével újra és újra keresztre feszíti őt. A szeretett asszony szenvedéstörténete így lesz egy nagyobb freskó, egyetemes passió része. A megváltás öröme azonban nem jellemző a műveire, Gismondi képei inkább komor, démonokkal teli, pokoli víziók.
La seconda crocifissione di Cristo, Ridotti 2017-18
Pesszimizmusát erősíti, hogy magyarországi migráns léte során negyedszázad óta szembesül nap mint nap az egykori kommunizmus okozta károkkal, a lakótelepek falanszterében felnőtt generációk szellemi, lelki elsivárosodásával. Ifjúkorának baloldali illúziói romba dőltek a posztkommunista realitás talaján, így saját maga lett korábbi ideáljainak legkeményebb kritikusa. Ugyanakkor első generációs értelmiségiként nemhogy nem tagadja meg származását, de folyamatosan felhívja a figyelmet a legszegényebbek hányattatásaira, a mindenkori hatalomnak való kiszolgáltatottságára. Háborúellenes haragja a magyar olvasót Gyóni Géza szent haragjára emlékeztetheti. Irodalmi műveltsége és művészettörténeti hozzáértése lépten nyomon tetten érhető az alkotásaiban. Új rémek népesítik be Dante poklát nemcsak „La città dolente” („A kínnal telt haza”) című látomásában – amelyen Hitler, Sztálin, Lenin és Mussolini mellett Eichmann is megjelenik az ördög szorításában –, hanem számos egyéb képén is, például az I cattivi maestri (A rossz tanítók) című arcképcsarnokban, ahol Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao Ce Tung, Pol Pot, Rákosi és Kim Ir-Szen oldalán Toni Negrivel és a Vörös Brigádok néhány prominens személyiségével is találkozhatunk. Szemléletét a XX. századi nagy triász, Ungaretti, Montale és Quasimodo költészete is formálta. A lövészárkok borzalmairól és a lét ideiglenességéről szinte Ungarettivel együtt töpreng, bár az ő forrásai Róma kútjai, folyója pedig a Duna. Akár fest, akár verset ír, Quasimodo Uomo del mio tempo című versének nagy kérdését (felkiáltását) visszhangozza: az ember eredendően gonosz, csak a gyilkolásra rendszeresített eszközei lesznek egyre kifinomultabbak az idő múlásával (?!). A fegyvereken túl ezek közé sorolja a lélekölésre, az uniformizálásra és az emberi hangon történő normális kommunikáció felszámolására kitalált gigabájtot is, amelyre L’urlo (A kiáltás) című képével reagál.
Előfordul, hogy fényképek nélkül nem sikerül felidéznie felesége arcát. Egy ilyen emlékezési kísérletből született Volto nella nebbia (Arc a ködben) című képe, amely sötét üvegszilánkjaival Eugenio Montale Meriggiare pallido (Delelni sápadtan...) kezdetű emblematikus versének utolsó, Jékely Zoltán fordította két sorát is eszünkbe juttathatja: „...megérezni bús hökkenéssel, / hogy az élet és mindenféle
dolga: / járás egy fal tövén le és fel, / melynek pereme tört üveggel teleszórva”.
Volto nella nebbia, Ridotti, 2018.
Korai munkáira hatással voltak Kandinszkij, Klee, a „Der blaue Reiter” csoport festői, a futuristák. Csodálja az absztrakt művészet hiteles képviselőit, de poétikája a figurativitás felé vonzza.
Figyelemre méltó, ahogyan Gismondi a természetet ábrázolja. Hol tengerfenékre vagy holdbéli tájakra emlékeztető sötét „tapétákat” fest, hol pedig az emberiség kipusztulását követő helyreállást képzeli el.
I fiori del male, Budapest, 1996.
La natura riconquista gli spazi urbani, Roma, 1985.
Aki kezébe veszi (vagy letölti az internetről) Gianni Gismondi kötetét, egy sokoldalú alkotó elme különös világába nyerhet bepillantást.
Hegedűs Anna
[1] Sártel Tünde (1964-2002) kiváló italianista, neki köszönhetjük Gismondi: La via invisibile (A láthatatlan út) című könyvének magyar fordítását is. Halálát követően Gismondi tizenöt évre abbahagyta a festést.