Legutóbbi bejegyzésünk folytatásaként most az ELTE Olasz Tanszéke által évtizedek óta gondozott vers-és prózafordító versenyből a versfordító pályázat eredményét és rövid értékelését közöljük, Szkárosi Endre közlése alapján.
A feladvány a 20. század második fele, a Secondo Novecento egyik jeles költőjének és irodalomszervezőjének, a Gruppo 63 alapító tagjának és az Alfabeta kétheti kritikai lap szerkesztőjének, Antonio Portának egy verse egyik korai, nagyhatású verseskötetéből, az I rapporti-ból (1966). Íme:
Rapporti umani
XI.
"Della mia vita, in un certo giorno,
non seppi piú nulla, soltanto quello
che rivelò il barbiere domandando dei
miei figli e m’accorsi di non averne mai
saputo, guardandomi bene negli occhi sopra
la schiuma e i riflessi del rasoio.
Uscii e impolverai le scarpe tra le
pietre, e proseguii, le stringhe
slacciate, sulla via di casa, il
gocciolío del sudore: entrando qualcosa
accadde, non ricordo; dietro il portone,
immobile tra i cristalli, l’ostilità di
mia moglie e mi chiesi chi era.
Per togliere la polvere, chinato, si recidevano
le stringhe, la fronte mi sanguinava, tra i
cristalli spezzati, le stringhe tra i capelli,
e premevo, frugando tra le schegge, scrivendo
nella polvere, la lingua mi si tagliava,
lambendo, il sangue colava dagli occhi, sulle tempie,
i figli non sanno nulla..."
A vers alapvető megértésével legtöbbeknek nem volt igazán gondjuk, bár a részletekben gyakran bújt meg félreértés. Erre alkalmat adott a borbély megjegyzésének viszonyrendszere: kinek mondta, mikor, kinek nincs gyereke, kinek jutott eszébe stb. A „l’ostilità di mia moglie”-ra legtöbben elfogadható megoldást találtak, sokakat félrevitt azonban a „mi chiesi chi era” viszonyrendszere: kitől kérdeztem, kiről kérdeztem, mikor kérdeztem és igazán mit is? A részmondat egyszerűnek tűnik, de a személyek viszonyrendszerét meg kell érteni.
Sokan készítettek alapvetően elfogadható, sőt, jó fordítást, ezért a sok dicséret, ám a pontosság és a vers, a költői beszéd jellegének adekvát megteremtése magyarul csak keveseknek sikerült. Nem lehet nyilván eltekinteni attól, hogy a vers vers, tehát a mondatvezetés folyamatos töredezettségét, az észlelések és a gondolatok egymásba csúszását a fordításban is érzékeltetni kell – nem rendezhetjük más logikai rendbe a magyar szöveget, mint amilyenben az olaszul íródott.
További magyarázatok helyett közöljük a nyertes fordítást:
Emberi kapcsolatok
„Az életemről, egy bizonyos napon,
nem tudtam semmit, csak azt,
amire a fodrász rávezetett, miközben
a gyerekeimről kérdezett, és rájöttem, hogy sosem
tudtam róluk, mélyen a szemembe nézve
a borotvahab fölött és a borotva tükröződésében.
Kiléptem és leporoltam a cipőm,
a kövek közt, és mentem, kikötődött cipőfűzők,
a hazafelé úton,
az izzadságcsepp : belépve valami
történt, nem emlékszem : a kapu mögött,
mozdulatlanul a kristályok között, a feleségem
ellenszenve, és azt gondoltam; ki lehet az.
Hogy leporoljam, lehajolva, a cipőfűzők
összeakadtak , a homlokom vérzett,
az összetört kristályok között, a fűzők a hajamban,
és nyomtam, a szilánkok közt keresve, a porba
írva, a nyelvem elvágódott,
épp hozzáérve, a vér csöpögött a szememből, a halántékomra,
a gyerekek nem tudnak semmiről… ”
VERSFORDÍTÁS-eredmények
1. AKBANYAKASZTÓ - Novák Réka Amanda, Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium
2-3. LUNA - Habina Adrienn, Ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium
PORTOFINO - Tóth Franciska Eszter, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Dicséret:
Györkő Dóra, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Vészi Sámuel, I. ker. Szilágyi Erzsébet Gimnázium
Somlyai Mira, VII. ker. Madách Imre Gimnázium
Ohnmacht Alíz, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Constanza Imola, Budapest VI.ker. Kölcsey Ferenc Gimnázium
Szabadi Bence Gergő, Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpont
Akit részletesebb vélemény érdekel, megtalál a szkarosi.endre@btk.elte.hu ímélcímen.
Szkárosi Endre