Firenzébe érkezésem előtt néhány nappal sajnos bezárt a Divisionismo e Futurismo című kiállítás az Oltrarnón található Galleria Frediano Farsettiben. A tárlat a futurista festők első hullámának munkáiból adott válogatást, akiknek korai művein részben a divizionizmus hatása érvényesült. Meglátogathattam viszont a nagy időszaki kiállításokat vendégül látó Palazzo Strozzit, ahol szeptember végén nyílt meg az Avanguardia russa, la Siberia e l’Oriente (Orosz avantgárd, Szibéria és a Távol-Kelet) című tárlat.
Dobó Gábor
a kubisták, dadaisták és szürrealisták számára is fontos ihlető forrás volt a „primitív” és „néger” művészet.
Firenzébe érkezésem előtt néhány nappal sajnos bezárt a Divisionismo e Futurismo című kiállítás az Oltrarnón található Galleria Frediano Farsettiben. A tárlat a futurista festők első hullámának munkáiból adott válogatást, akiknek korai művein részben a divizionizmus hatása érvényesült. Meglátogathattam viszont a nagy időszaki kiállításokat vendégül látó Palazzo Strozzit, ahol szeptember végén nyílt meg az Avanguardia russa, la Siberia e l’Oriente (Orosz avantgárd, Szibéria és a Távol-Kelet) című tárlat.
Az Avanguardia russa illeszkedik a Palazzo Strozzi utóbbi években rendezett, nagy képzőművészeti anyagot bemutató, és azon átgondolt elbeszéléssel végigvezető, erőteljes értelmezést adó kiállításainak sorába. Az orosz avantgárdról éppen tavaly nyílt tárlat a római Museo dell’Ara Pacis-ban, a firenzei kiállítás felfogása azonban eltér a téma legelterjedtebb nyugati feldolgozásaitól, amelyek általában az orosz avantgárd és francia, illetve olasz kortársaik kapcsolatát helyezik előtérbe. Az orosz avantgárd kapcsán rendszerint szóba kerül az elsőbbség kérdése is: a témával foglalkozó olasz kiadványok ritkán mulasztják el hangsúlyozni a Marinetti-mozgalom igen korai és kiterjedt nemzetközi hatását. Benyegyikt Livsic A másfélszemű íjász (1933) című önéletrajzi írásában szintén kelet-nyugat dichotómiában gondolkodik, bár ő éppen az orosz avantgárd eredetiségét, „ázsiai” mivoltát hangsúlyozza.
Az Avanguardia russa ehhez képest az orosz birodalomban található vagy azzal határos országok egzotikusként érzékelt helyeit hozza összefüggésbe az orosz avantgárddal. A kiállítás a leendő II. Miklós orosz cár 1890-1891-es kelet-ázsiai körútjával kezdi történetét. Az utazást követően a cárevics kiállítást rendezett a meglátogatott népek uralkodóitól kapott ajándéktárgyakból, amelyek nagy hatást gyakoroltak az orosz századforduló művészetére, így az orosz szimbolistákra is. Az orosz avantgárd művészek számára szintén inspirációt jelentettek keleti szomszédaik és a szibériai „erdei népek” művészete. Megjegyzendő, hogy párhuzamos jelenség a nyugat-európai művészetben is megfigyelhető: elég a japonizmusra gondolni, de a kubisták, dadaisták és szürrealisták számára is fontos ihlető forrás volt a „primitív” és „néger” művészet. A Strozziban látható kiállítás egyenként foglalkozik a kínai népi nyomatok, a szibériai népek (többek között finnugor törzsek) kultusztárgyai, a tibeti, indiai, thaiföldi szobrok vagy a japán metszetek hatásával az orosz kubofuturisták, szuprematisták és konstruktivisták munkáiban. Ez a hatás egészen kiterjedtnek bizonyult, amit a kiállítás többek között egy Buddha-alakra emlékeztető faragvány szerepeltetésével is hangsúlyoz, amely fogaskereket és szocreál allegorikus alakokat hordoz a fején.
Toszkán futurizmusélményeimről szólva nehezemre esne elhallgatni, hogy Firenzébe érkezésem másnapján egy, az olasz avantgárd mozgalom történetének szomorúbb pillanatait idéző eseményről is beszámoltak a helyi lapok. Egy, a Giubbe Rosséban tartott könyvbemutatóról érkező újfasiszták bántalmaztak házfoglaló aktivistákat a legendás kávéháznak is otthont adó Piazza della Repubblicán, a város egyik reprezentatív terén. A több mint száz éve megszakítás nélkül működő Giubbe Rosse az olasz századelő és irodalmi-képzőművészeti modernizmus fontos helyszíne volt, mások mellett Gordon Craig és André Gide is látogatta, de a hely élénken ápolja a futurizmus hagyományait is, amit a falakon lógó futurista festmények, plakátok és relikviák is bizonyítanak. A kávéházhoz fűződő talán legismertebb anekdota szerint itt verekedett össze a Lacerba szerkesztősége a milánói futuristákkal, mások mellett Marinettivel és a festő Boccionival, akik azért utaztak a városba, hogy elégtételt vegyenek egy, a mozgalmukat kritizáló cikk miatt.
(A poszt írója a cikk megírásának idején Campus Hungary ösztöndíjban részesült).
A futurizmus kérdéseit illetően újabb publikációk:
http://itadokt.hu/futurizmus