Az egyik legnagyobb kortárs olasz író, Erri de Luca volt a fővendége május 17-én az Olasz Kultúrintézet által szervezett könyvbemutatónak, amelyen A pillangó súlya (Il peso della farfalla) című könyvének kétnyelvű magyar kiadását, illetve a magyar fordítást mutatta be Gian Luca Borghese, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, Elisabetta Rolando Coendo, az ELTE olasz tanszékének lektora, valamint Herczeg Ildikó, a mű fordítója.
A könyv bemutatása előtt Elisabetta Rolando Coendo vezette fel az estet az író életrajzi bemutatásával, majd Herczeg Ildikó mesélt – az est folyamán visszatérésszerűen – a fordítás nehézségeiről.
Ezek után kapott szót az író maga. Feszült, érdeklődő csend kísérte de Luca szavait, majd elismerő taps adott súlyt monológjának, amikor is a könyvbemutató kereteiből és témaköréből kilépve a migrációról beszélt. Emberi szempontból. Más a mostani Afrikából a Földközi-tengeren keresztül Európába érkező, modernkori rabszolgaság, mint a 17.-18. századi Amerikába tartó emberkereskedelem, mondta. Mindkettőnél áruszámba veszik a lelkeket, ám míg az újkorban az árut óvni kellett, hogy azután értékesíteni lehessen az Újvilágban, addig a modernkori rabszolgák saját magukért fizetnek. Életük mások által meghatározott pénzbeli értékét célba érésük előtt átadják, és ezzel együtt a biztonságos megérkezés garanciáját is kiadják a kezükből. Mindez a Homérosz által igrá kéleftának, olaszul strada liquidának, azaz folyékony útnak nevezett Földközi-tengeren zajlik, a görög és itáliai kultúra folytonosságának hordozóján, Aeneas tengerén, amelyen keresztül a trójai hős a majdani keresztény kultúra bölcsőjébe érkezett. „A tenger legjobb megnevezését csak egy költő adhatta. Az ő útján érkezett a történelem, lehorgonyzott a partjainknál, a vitorlához és fához értő hajósoknál.”- írja ugyanerről a szerző a Fondazione Erri de Luca honlapján.
Beszélt a tengerhez való személyes viszonyáról is, hiszen nápolyiként az számára nem csak szimbólum. Életének olyan magától értetődő része, mint egy Alföldön született embernek a puszta vagy egy tihanyinak a Balaton. Mesélt egy szigeten töltött fiatalkori nyaráról, amikor három hónapig mezítláb járta a szigetet és a sziklákat, valamint a szégyenérzetről is, ami a hajnali halászatok során fogta el, amiért - ellentétben a csónakban ülő halászokkal - ő tudott úszni. Ezek a személyes élmények műveiben is megjelennek (például Non ora, non qui; I pesci non chiudono gli occhi).
A most megjelent Herczeg Ildikó-fordítás ugyancsak hiánypótló, lévén ez az első magyarra fordított Erri de Luca könyv. Herczeg amatőr fordítóként, természetesen nyelvi lektorok kontrollja alatt dolgozott. A kétnyelvű kiadvány az Editio Mediterranica gondozásában jelent meg.
Kővári Panka