Következő látogatásom az olasz Szenátus székházába, a Palazzo Madama épületébe vezetett. Aktuális kérdése az olasz politikának a Szenátus mint intézmény sorsa, a jelen pillanatban azonban még nélkülözhetetlen szerepet játszik a törvényhozási folyamatban.
Molnár Éva
"1505-től a Mediciek bérlik, Giovanni de’Medici, a későbbi X. Leó pápa is itt lakott"
Palazzo Madama, az olasz szenátus épülete
A csoportos idegenvezetés ingyenes, nem szükséges előzetes helyfoglalás, de érdemes korábban odamenni időpontot választani és jegyet kérni. A csoportok 20 percenként indulnak, kizárólag olasz nyelvű idegenvezetéssel, az időpontok a Szenátus honlapján olvashatóak. Kolostornak szánták az épületet, de csodálatos elhelyezkedése miatt (a Piazza Navonával szemben van), hamar felkeltette a nemesi családok érdeklődését. 1505-től a Mediciek bérlik, Giovanni de’Medici, a későbbi X. Leó pápa is itt lakott. Nevét Madama Margherita d’Austria, Alessandro de’Medici korán özvegyen maradt feleségéről kapta. 1755-ben XIV. Benedek pápa vásárolta meg az épületet, majd a pápai állam bírósága és rendőrsége költözött ide. Innen származik a rendőrségre utaló, „la madama” római dialektális kifejezés. A belső udvarban jól láthatóak a reneszánsz építészet jegyei, köztük hat márvány tartóoszlop és egy márvány emléktábla. A márványpadlózat, ahogyan az épület más részei is az évszázadok során, több átalakításon esett át. A biztonsági átvilágítás után egy kisfilmet néztünk végig, amely az olasz törvényhozás menetét mutatta be, valamint a szenátus történetét és összetételét. A látogatás során csak az első emeletet, illetve a Szenátus üléstermét lehet megtekinteni. A szobák berendezése inkább a múlt század jeleit viseli, a folyosókon a szenátorok tévéképernyőkön követhetik, mi zajlik az ülésteremben. Az első terem, a Sala Maccari falát körben Machiavelli- és Guicciardini-idézetek, továbbá az ókori Róma szenátusát ábrázoló jelenetek díszítik. Egyetlen teremből sem hiányozhatnak az egészen modern festmények vagy szobrok, ezek Amintore Fanfaninak, a Szenátus 1968 és 1973 közötti elnökének a kérésére kaptak helyet a Palazzo Madama falai között. A legnagyobb élményt az ülésterem jelentette: szabadon választhattunk a 328 szenátori szék közül, meglepetésként a kis faasztal lehajtásakor olvashattuk az egyébként ott helyet foglaló szenátor nevét, és kipróbálhattuk a szavazást is. A szenátusi ülés „ügyelője”, csoportunk vezetője több érdekességet is elmondott a teremről, az ülés és a szavazások menetéről, a gyorsírók munkájáról.