A comói születésű Giorgio Perlasca az 1930-as években még a fasizmus támogatója volt. Önkéntesként részt vett az abesszín háborúban, majd Franco mellett a spanyol polgárháborúban is. Részvételéért a spanyol állam olyan okirattal látta el, amely diplomáciai védelmet is garantált számára. A második világháború elején kereskedőként Jugoszláviában, majd 1942-től Budapesten húst vásárolt egy trieszti cég számára. 1943-ban nem volt hajlandó csatlakozni az Olasz Szociális Köztársasághoz, az immár a náci Németországot kiszolgáló fasiszta államhoz, mondván, ez sértené a király iránti hűségét.
Fuchs Anna
"Chi ha paura, muore ogni giorno,
chi non ha paura, muore una sola volta."
(Paolo Borsellino)
Giorgio Perlasca mellszobra a Budapesti Olasz Kultúrintézet előtt
A németek elfogták, és más politikai foglyokkal együtt a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyba zárták. Innen Budapestre szökött, és a spanyol nagykövetségre menekült, ahol a diplomáciai védelmet garantáló papírjának köszönhetően spanyol útlevelet állítottak ki a részére Jorge Perlasca néven. Ángel Sanz Briz spanyol nagykövettel együtt spanyol védlevelek kibocsátásával segítette a magyar zsidók mentését. A nagykövet a nyilas kormány hatalomra jutását követően elhagyta Magyarországot, Perlasca viszont a nagykövetségen maradt, és Sanz Briz tudta nélkül az ő helyettesének adta ki magát. Diplomáciai kinevezését saját maga szerkesztette meg és írta alá. 1945. január 16-áig több ezer, a spanyol állampolgárságot tanúsító hamist igazolást adott ki az üldözöttek számára. Több mint ötezer embert személyesen mentett meg. Előfordult olyan is, hogy a Keleti pályaudvarról deportálásra váró gyerekeket vitt el védett házba spanyol zászlós, követségi autójával. Úgy akadályozta meg a budapesti gettó lakóinak lemészárlását, hogy azzal fenyegette meg a belügyminisztert, hogy ha ez megtörténik, akkor azt a spanyol állam az ott élő háromezer magyaron fogja megbosszulni. A számot Perlasca szándékosan eltúlozta, nagyon kevés magyar élt ekkoriban Spanyolországban. A Vörös Hadsereg Pestre érkezése után Perlasca hazatért Olaszországba. Budapesti zsidómentő tevékenységéről azonban sokáig a családja sem szerzett tudomást. A ’80-as években végre többen is megtalálták őt megmentettjei közül, akik sokáig Spanyolországban keresték, de hiába. Ehhez a történethez az Olasz Kultúrintézet fotókiállítással egybekötött megemlékezése személyes adalékokat is hozzátett. Az eseményen felszólaló Franco Perlasca – Giorgio Perlasca fia – felidézte édesapja találkozását az egyik túlélővel: Láng Éva költő, férjével együtt, 1988-ban felkereste megmentőjét Padovában. A költőnő elővett a táskájából egy kávéscsészét, egy kiskanalat és egy medaliont, és azt mondta: „Ennyink maradt a háborúból. Tegye el emlékbe!” Giorgio Perlasca meghatottan azt felelte: „Ezek az ön gyermekeit illetik meg, és az unokáit.” Láng Éva válasza a következő volt: „Ha Ön nem lett volna, nem lennének gyermekeink és unokáink.” A résztvevők megnézhették a Piero Angela és Sandro Tommasi által Perlascáról készített, A történelem az élet tanítómestere című dokumentumfilmet is. A film felidézi a harminchat igaz ember talmudi legendáját: mindig van a világban harminchat igaz ember, de senki sem tudja, hogy kik ők. Amikor a sötétség erői kerülnek hatalomra, az igazak a jóért küzdenek. Tetteikért azonban semmilyen elismerést nem várnak. Ezért igazak, és nem egyszerűen hősök – teszi hozzá a film narrátora, Piero Angela. A film Perlasca 1990-es, egy svájci televíziónak adott interjúját is szerepelteti, részletekben. Az egyik legérdekesebb részlet az, amikor Perlasca ezt mondja: „Nem gondoltam a veszélyre.” Ez megerősíti azt az elképzelésemet, hogy a félelem sokszor önmagában jelent veszélyt, amennyiben megakadályoz a cselekvésben. Ösztöneink között talán a félelem a legmegbízhatatlanabb. Perlasca persze életveszélyben volt zsidómentő tevékenysége során, de mert nem gondolt erre, több mint ötezer ember életét tudta megmenteni. És azt képzelem, bár az igazat sosem fogom megtudni, hogy ugyanezért jól is érezhette magát. Ahogy Paolo Borsellino mondta: „Chi ha paura, muore ogni giorno, chi non ha paura, muore una volta sola.” Vagyis aki fél, minden nap meghal, aki nem, az csak egyszer.
Fuchs Anna