A Collegium Novum épülete
A patinás krakkói Jagelló Egyetem olasz tanszéke idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A tanszék az eseményt 2013. október 17-én és 18-án egy nemzetközi italianisztikai konferenciával ünnepelte meg, amelyen előadóként vagy érdeklődőként mintegy 200 fő vett részt a világ számos pontjáról.
A konferencia hivatalos programfüzete alapján az előadók népes táborát (körülbelűl 100 fő) elsősorban olaszok, horvátok, szlovének, románok, spanyolok, franciák, montenegróiak, németek, szerbek és természetesen lengyelek alkották, de érkeztek előadók még a tengeren túlról is, csakúgy, mint az Egyesült Államokból. A felsorolásból semmiképpen sem hagyhatjuk ki a magyar résztvevőket, akik minden kétséget kizáróan – persze csak az örök és megbonthatatlan lengyel-magyar barátság jegyében – a legnépesebb delegációt alkották: ez a küldöttség, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (10 fő), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (3 fő), valamint a Szegedi Tudományegyetem (2 fő) okatóiból és doktoranduszaiból állt.
A konferencia menetét tematikus bontás alapján alakították ki a szervezők: a mintegy 19 szekcióülés az olasz irodalom kezdeteitől jelenünkig, a prózairodalomtól a költészetig, a filozófiától a filmművészetig vagy éppen a nyelvtudománytól a nyelvpedagógiáig és a zenetudományig felölelték mindazon témák összességét, amelyek meghatározóak az italianisztika mai fő érdeklődési köreit és az e témájú tudományos közbeszédet tekintve.
A neves előadók közül mindenképpen megemlítendő Vincenzo Placella irodalomtörténész (Università di Napoli „L’Orientale“, Nápoly), Pietro Trifone nyelvész (Università Tor Vergata, Róma) és Emanuela Piemontese dialektológus (Università La Sapienza, Róma) neve, akik színvonalas előadásaikkal és észrevételeikkel nagyban hozzájárultak a rendezvény tudományos súlyának növeléséhez.
A gótikus épületekben a konferencia négy helyszínen zajlott. Az ünnepélyes megnyitót a főépület (Collegium Novum) dísztermében az egyetem rektora, Wojciech Nowak, a kar dékánja, Elżbieta Górska és az olasz tanszék azóta már leköszönt, ám a konferenciát kigondoló és megvalósító korábbi vezetője, Anna Klimkiewicz tartotta. A szekcióülések a patinás Collegium Maius épületének három különböző termében párhuzamosan zajlottak: a filozófia, valamint az antik irodalom szekciónak a régi időket idéző, antik bútorokkal és márvány büsztökkel berendezett Bobrzyńskiego terem adott helyet; a rusztikus hangulatú, terméskövekkel és bontott téglával borított Kazimierzowska terem a színház- és filmművészeti szekcióülést látta vendégül; a Pod Belkami padlásterem pedig a maga bohém jellegével hangulatában kiválóan illett például a modern irodalmi szekció eszmecseréihez.
A konferenciát csodálatos Verdi-muzsika zárta le, amelyet a Krakkói Filharmonikai Színház szervezésében a Milánói Scala kamarazenekara szólaltatott meg.
Megemlítendőek még az elegáns díszvacsorák, amelyek nem csak a lengyel és az olasz, de az egész európai konyhaművészet széles palettáját kínálták a változatos nemzetiségű résztvevőknek.
Persze… volt még más is… lengyel borok. Úgyhogy, ha némiképp átköltve is, de bebizonyosodott az ismert rigmus máig tartó időszerűsége: „Lengyel-magyar, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel.” Most persze csakis szigorúan tudományos alapon.
Íródott valahol Európában, Krakkó és Budapest között, a Metropol Euronight nemzetközi gyors egy hálókocsijában.
Berényi Márk