Luciano Caprile, Walter Valentini
Nel cerchio che racchiude il sole. Testo poetico di L. Caprile e cinque acqueforti
Páratlan könyvritkaságok érkeztek az Országos Széchényi Könyvtár kiállítására, az olaszországi Bellunóból: az Olasz-Magyar Kulturális Évad keretében a Colophon Arte kiadó művészkönyveivel ismerkedhetnek a budai Várba ellátogató érdeklődők.
A művészkönyv műfaja nálunk kevésbé ismert, bár egyedülálló könyvmunkákat hazai alkotók is készítenek, és ritkán ilyen kiállítások is megvalósulnak. Az olasz libro d'artista, illetve libro d'arte elnevezés jól tükrözi a jelenség lényegét: egyedi műalkotásról van szó, amely a könyv formáját ölti, és kis példányszámban sokszorosítható is - gyakran számozott kiadásban. Különböző formátumban és megjelenésben ismertek korai „művészkönyvek” a könyvnyomtatás elterjedése előtti időkből, mégis a 20. században teljesedett ki igazán a műfaj, és igazán a történeti avantgárd mozgalmak környezetében tett szert népszerűségre: a futurizmus fedezte fel először, milyen páratlan lehetőségeket tartogat a művészkönyv mint közvetítő forma. Az intézményesített kultúra elleni radikális fellépés nem tartotta vissza Filippo Tomaso Marinettit a könyv műfajának újraértelmezésétől: elanyagtalanítva a tárgyat, egyfajta átlényegülésen keresztül a művészkönyv „felmagasztosul”. Mintha a könyv tartalmának radikális átértelmezésével újjászületne a hordozó tárgy. Ezt Marinetti „Elpusztíthatatlan könyvekkel” kívánta elérni. Ezek az alkotások könyv alakban, de egészen új köntösben jelentek meg, keményfából, olykor vasból készültek, és a mulandóság fricskájaként is értelmezhetők. Fortunato Depero az elsők között hozott létre futurista művészkönyveket, legtöbbször vegyes technikával, feltűnő és szokatlan borítólappal. Később a DADA és a szürrealizmus alkotói is kedvet kaptak egyedi művészkönyvek készítéséhez, itt még erőteljesebben van jelen a kollázs-technika, a különböző anyagok társítása útján elért „összművészeti” hatás.
A kimondottan művészkönyvekre specializálódott Colophon Arte kiadó 25 éves fennállása alkalmából rendezte meg az OSZK „Irodalom a kortárs olasz képzőművészetben” alcímmel a kiállítást. A könyvészeti technikák fejlődésével mind nagyobb lehetőségek nyíltak az alkotók előtt, néhányan egészen a könyv műfaji határainak feszegetéséig is elmerészkednek. Kortárs – és klasszikus – irodalom találkozik kortárs képzőművészettel. Az üvegtárlókban Dante és Apollinaire verseinek „újrakötött” kiadásai mellett olyan ínyencségekkel is találkozhat az érdeklődő, mint Arnaldo Pomodoro bronzból és fából készített doboza, amely Claudio Abbado karmesternek dedikált szövegeket ölel körül. Brecht vagy Csehov írásai is új értelmet nyernek egyedi könyvmunkákként. Különleges alkotásokat láthatunk olyan neves képzőművészektől, mint Agostino Bonalumi, Enrico Baj, Enrico Castellani, Carlo Mattioli vagy Mimmo Paladino. Sajátosan újszerű kontextust teremt az irodalmi mű és a különleges borító egységének befogadásához a változatos anyaghasználat. Csapokból és alátétekből, maradék bársonyból és függönyrojtból is készülhet könyvborító. Edoardo Sanguineti Metalmeccanici (1999) című kötetének fedőlapjára Enrico Baj például színes vaslemezkékből applikált bábut illesztett – amelyben némi metafizikus és futurista hatás is sejthető. Egészen más jellegű és letisztultságában már-már a konkrét művészethez közelít a Guido Ballo hét versét tartalmazó művészkönyv (Gherba, 2004) , amely Valerio Adami, Kengiro Azuma, Enrico Castellani, Lucio Del Pezzo, Giuseppe Maraniello, Mimmo Paladino és Walter Valentini együttműködésével jött létre.
Érdemes tehát elzarándokolni az Országos Széchényi Könyvtárba még április 21-ig, hiszen kortárs olasz művészkönyveket igazán ritkán láthatunk itthon.
Szirmai Anna